Evangélikusok

A Kerepesi temetőben a szabadban, a sírhely mellett tartott istentiszteleten búcsúztunk el 2003. június 12-én Veöreös Imréné szül. Macher Jolán Alice gyémántdiplomás lelkésztől, akit mennybemenetel ünnepe hajnalán, 89 éves korában szólított magához az élet és halál Ura. Az istentisztelet szolgálatát dr. Fabiny Tamás teológiai docens, volt kőbányai lelkész végezte a gyászjelentésen olvasható ige alapján: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10)

„1929. május 9-én, mennybemenetel ünnepén társaival együtt egy fehér ruhás kislány állt a győri Öregtemplom oltára előtt – emlékezett Fabiny Tamás Veöreös Imréné gyermekkorára. – Konfirmáló lelkésze Turóczy Zoltán, a későbbi püspök volt, akitől konfirmációi igeként a felolvasott Jel 2,10-et kapta, amely egész élete során végigkísérte.”

Veöreös Imréné Macher Jolán Alice 1914. szeptember 4-én született Győrött, mindkét ágon tősgyökeres evangélikus családból. Anyai nagyapja Isó Vince evangélikus lelkészként szolgált a „vizek városában” (1887–1927). Édesapja, Macher Béla evangélikus tanító, leánya születése után pár nappal a frontra került, és egy hónap múlva életét vesztette. Édesanyja, Isó Jolán tanítónő özvegyen nevelte fel egyetlen leányát a győri konventbeli tanítólakásban. Jolán édesanyja kívánságára a gimnáziumi érettségi után tanítónői oklevelet szerzett magyar és német nyelven. Sokoldalú képességeinek köszönhetően meghatározó szerepe volt a győri gyülekezeti ifjúság körében. A leánybibliakört egy ideig ő vezette. Diákkorában sokat jelentettek számára a Tahiban szervezett ifjúsági konferenciák.

Már tízéves korában hitre jutott, és korán megérett benne a vágy a lelkészi pálya iránt. Teológiai tanulmányait Sopronban, a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karán végezte. A 110 férfi hallgató között ő volt az egyedüli nő.

1939/40-ben helyettes vallástanár lett Győrött.

1941-ben ment férjhez Veöreös Imre – már akkor is – jó hírű, kitűnő teológushoz, szervező lelkészhez. 1942 márciusától 3 hónapon át férjével együtt vezette az első dunántúli egyházkerületi leány-népfőiskolát.

Három gyermekük született: Ildikó, Enikő és Hajnalka. Férje szolgálati beosztását követve Győrben, Sopronban, Pesthidegkúton, Kecskeméten és Kőbányán éltek. Veöreös Imréné Kecskeméten lépett újból szolgálatba, először kisegítő segédlelkészként, majd segédlelkészként férje mellett. Kecskeméten gyermekbibliakört vezetett, énekkart szervezett, prédikált, járta a szórványokat gyalog és biciklivel, látogatott. Szolgálatára máig is sokan szeretettel emlékeznek.

1. július 15-ével kerültek Kőbányára, ahol folytatta segédlelkészi munkáját férje mellett. Több mint 27 éven át végezte a gyermek- és ifjúsági munkát, a konfirmációi oktatást, a gyülekezeti bibliaórák vezetését, a kántori szolgálatot, a látogatásokat. 1986. január 1-jén, 72 éves korában ment nyugdíjba férjével együtt. Egészsége meggyengült, de hite, lelki ereje töretlen maradt haláláig.

1943-ban a dunántúli egyházkerület munkaprogramjában így vallott a szolgálatról: „Ha igazi segítőtárs és édesanya akarsz lenni, akkor ezt kell megtanulnod a legjobban. Ezt tanulod, ha semmit sem tartasz megalázónak, hanem a kőmosást és mosogatást éppoly fontos szolgálatnak tudod felfogni, mint a felsőbb pedagógiát. Ez a szolgálat folytatódik, amikor az édesanya gyermekéről való gondoskodása közben sok kényelmet és szórakozást áldoz fel. Szolgál a betegágynál a szeretet erejével. Szolgál, amikor egy élet munkájával szerzett javaitól válik meg, hogy azokkal ellássa gyermekeit és unokáit. Szolgál reggeltől estig apró és nagy dolgokkal, szolgál a halálos ágyig.”

Veöreös Imréné így cselekedett élete végig szerettei körében. Utolsó napjaiban, amikor már érezte a gyengülést, „hazamegyek” – mondta –, így búcsúzott gyermekeitől, és ezzel erőt adott nekik a további élethez.

„Jézus-ünnepen ment haza” – szólt az igehirdetés végén Fabiny Tamás. Az odaát titkát nem ismerjük, de Jézus ígéretéről tudhatunk, aki azt mondta:

„Nem hagylak titeket árván…, helyet készítek nektek…, én élek, és ti is élni fogtok…”

Kinczler Irén