Napról napra

Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Ézs 55,9 (Mt 27,54; Lk 6,36–42; Róm 14,10–13; Zsolt 100) Az ember gondolkodó lény. Gondolataink olykor magasan szárnyalnak, máskor nyomorultan földhöz ragadottak. De milyenek, ha Istenhez hasonlítjuk, mérjük azokat? El kell fogadnunk: nincs az a szárnyaló gondolatunk, mely Isten magasságát elérhetné. Isten teremtő igéje nyilvánítja ki Isten terveit, munkáját, korlátlan lehetőségeit. Megismerhetővé tette ezeket számunkra. Fogadjuk hittel, és részesei lehetünk Isten gondolatvilágának!

Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon. Zsolt 141,4 (Jak 4,17; Lk 5,17–26; Mt 4,18–25) Istentiszteleti liturgiánkban gyakran szólítanak fel bennünket arra, hogy a rövid csend idején saját kéréseinket mondjuk el. Ez a zsoltárvers is ilyen személyes kérést tartalmaz. Dávid a kísértések idején imádkozta ezt. Kísértésekben nekünk is bőven van részünk, ezért e szavakkal szüntelenül könyöröghetünk mi is. A legbiztosabb támaszt ez a kérés adhatja: „Ne engedd!” Sokszor úgy támad a gonosz, hogy csak utólag vesszük észre: már megint a rosszat követtük. Ismerjük a jót, mégis a rosszat cselekedjük. E kéréssel Isten oltalmába helyezzük magunkat. Ha Ő nem engedi, ha Ő erőssé tesz, megmenekülhetünk ettől az elhajlástól.

Jézus mondja: „Nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” Mt 10,20 (3Móz 26,9; Neh 9,1–3.29–36; Mt 5,1–12) A tanítványok küldetésének megerősítése ez a biztatás. Az ige hirdetése csak ezzel a megerősítéssel lehet hatásos. Természetes, hogy aki azzal az igénnyel kezd beszélni az emberekhez, hogy az Atya Lelke szóljon általa, az kérje is szüntelenül a Szentlélek segítségét, erejét. Így állandó kapcsolatban lehet az Atyával. Ez arra is vonatkozik, amikor emberek számon kérnek minket, és felelnünk kell. „Ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában.” (Mt 10,19)

Valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. 2Kor 1,20 (Zsolt 145,3; Mk 11,/20–21/22–26; Mt 5,13–16) Isten igéjét szólni csak azon az alapon lehet, hogy Krisztusban az „igen” valósult meg. Isten Krisztusban erősíti meg övéit, hogy ne „kétértelmű” mondatokat mondjanak. Isten cselekvése nem olyan, hogy néha „egy kicsit igen”, máskor egy „kicsit nem”... A Lélek ajándéka, hogy pecsétként áment mond bizonyságtételünkre.

Nagyon vigyázzatok arra, hogy szeressétek Isteneteket, az Urat, és mindenben az ő útjain járjatok. Józs 22,5 (Jak 1,8; 1Kor 12,19–26; Mt 5,17–20) Józsué idejében megtörtént az ígéret földjének elfoglalása és felosztása, most a letelepedés, a megnyugvás ideje és az építés következhet. De ez a nyugodalom nem tétlenség. Józsué újra és újra figyelmeztet: nagyon vigyázzatok arra, hogy megtartsátok a parancsot és a törvényt. Nyári pihenésünk, lazításunk alatt is szól Isten szava: vigyázzatok arra, hogy szeressétek az Urat. A nagy parancsolat most is hív: Istent féljük és szeressük. És ez ne csupán a parancs ismételgetése legyen, hanem élet, valóság. Az Ő útjain járni a szeretet megvalósítását jelenti – Isten és az emberek felé.

Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem. Zsolt 119,45 (Mt 25,21; Lk 23,17–26; Mt 5,21–26) Tágas tér – a széles világ – előttünk áll, hogy betöltsük annak akaratát, aki elhívott és küldött, hogy a világ megváltásának, üdvösséges jövőjének örömhírét szóljuk. A tágas tér akkor nyílik ki előttünk, ha keressük az útmutatást, ha Isten tervét és akaratát szüntelenül kutatjuk és hirdetjük. Mennyi kérdés hangzik ma Isten gyermekei felé a világból! Sóhajtozva várók, reménykedve kérők, közömbösen, lemondóan nyilatkozók, gúnyosan, ellenségesen piszkálódók megannyi kérdésére tudunk-e mit mondani? A tágas tér, a sok kérdés még inkább arra késztet bennünket, hogy keressük Isten utasításait!

Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint a pásztor a nyáját. Jer 31,10 (Lk 15,4; 2Kor 13,10–13; Mt 5,27–32) Nehéz sors a szétszóratás. Népünk – de egyházunk is – többször megtapasztalta már történelmünk folyamán. El kell fogadnunk, hogy e mögött is Isten szándéka van. Ma is gyakran érezzük, hogy nem vagyunk azonos hullámhosszon. A társadalom liberális szemlélete rabul ejti egyházunkat is. Ez az ige abban erősít meg, hogy Isten összegyűjt és őriz minket. Van Pásztorunk, aki akkor is össze tud bennünket fogni és közöttünk közösséget teremteni, amikor mi hűtlennek bizonyulunk. Bízzunk benne, és meg ne szűnjünk könyörögni segítő szeretetéért!

Tóth-Szöllős Mihály