Élő víz

Kórházban járva a műtő ajtaján találkozunk ezzel a felirattal: „Csendet kérünk!” Műtét közben csendnek kell lenni, nemcsak a műtőben, de még a folyosón is.

Az Ószövetségben hasonlót olvasunk. Amikor a zsidók szorult helyzetben vannak az üldöző egyiptomi sereg és a tenger között, Mózes így bátorítja őket: „Az Úr hadakozik értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Móz 14,14). Más szóval: Hallgassatok! Ám mielőtt a hallgatásról beszélnénk, álljunk meg egy pillanatra annál, hogy Isten kér. A Bibliában több helyen is hallunk arról, hogy Isten „kér” valamit, például „Adjad, fiam, a te szívedet nékem…”.

Vegyük észre, milyen megdöbbentő, hogy Isten nem parancsol, hanem kér. Milyen erőtelen kifejezés ez, milyen halk szó ez a hangoskodó világban. Isten kér. De hisz ez lehetetlen! Ki szokott kérni? A gyermek, a beteg, az öreg, a koldus… Legyetek csendben – persze maradhattok a zajban, de válasszátok a csendet. Isten nem parancsol, csak kér. És valami mély értelme van annak, hogy így tesz. Nem kényszerít. A világban többnyire csak parancs van. Az APEH felszólít, a katonaság behívót küld, a bíróság beidéz. Menni kell.

Hallgassatok! Ez nem könnyű dolog, főleg, amikor baj van. A baj nem jár egyedül, hanem közbeszól a Kísértő, aki lázít, keserít, uszít Isten ellen. Testi vagy lelki bajok esetén jönnek az álmatlan éjszakák. Az ember a sötétben felébred, és az éjszaka sötétjében támadnak a sötét gondolatok. Mi lesz velem? Mi lesz holnap, ha nem használ a gyógyszer, nem megy le a láz, nem javulnak a leletek…?

Hallgassatok, mert minél többet foglalkozunk bajainkkal, annál inkább előjönnek a hamis gondolatok. A zsidók Mózest vádolták azzal, hogy miért hozta ki őket Egyiptomból – azért, hogy meghalljanak a pusztában, vagy elvesszenek a tengerben? Itt szólal meg a mi kemény, bizalmatlan szívünk Isten ellen. Hamis gondolat az is, amit Ézs 40,2-ben olvasunk, hogy Isten kétszeresen sújtotta volna népét. Ha a bajban elkezdünk spekulálni, okoskodni, jönnek az Istent bírálgató, szemrehányó gondolatok. Hányszor hallunk ilyen kifakadást baleset után: „Hát hol volt az Isten? Hogy engedhette meg ezt?”

Hallgassatok – hosszan folytathatnám, hogy Isten miért kéri ezt tőlünk. De a felsorolás helyett legfontosabb azt meglátnunk, hogy ez a felszólítás több, mint egy emberi tanács. A döntő benne éppen az, hogy ezt Isten mondja. És Ő már sokféleképpen bizonyította kegyelmét, szeretetét, legutoljára azzal, hogy Egyszülött Fiát adta, aki vérével igazolta, hogy Ő a mi megmentőnk és szabadítónk.

Nem könnyű a próbát, bajt elviselni. Most vonatkoztassuk mégis magunkra is ezt az igét. Nehéz napokban és órákban fogadjuk alázattal ezt a halk kérést: „Az Úr hadakozik tiértetek, ti pedig hallgassatok!” Ez persze csak kérés. Hiszen maradhatsz továbbra is abban a zajban, amit gondjaid, aggodalmaskodásod okoznak.

De boldog az, aki Jézus csendjét választja!

Gáncs Aladár