Egyházunk egy-két hete

A Szentantalfán szolgált lelkészek mindannyian szívükben őrzik azt a felejthetetlen képet, hogy az oltár előtt állva, a nyitott templomajtón keresztül a Balaton vizének hatalmas felületére láthattak rá. Július 6-án ezt azért nem tehették meg, mert a hálaadó istentiszteletre összegyűlt hívek zsúfolásig megtöltötték a templomot

A Szentantalfán szolgált lelkészek mindannyian szívükben őrzik azt a felejthetetlen képet, hogy az oltár előtt állva, a nyitott templomajtón keresztül a Balaton vizének hatalmas felületére láthattak rá. Július 6-án ezt azért nem tehették meg, mert a hálaadó istentiszteletre összegyűlt hívek zsúfolásig megtöltötték a templomot.

Amint Sólyom Gyula, a gyülekezet felügyelője az istentiszteletet követő közgyűlésen elmondta, 2002 elején döntött úgy a presbitérium, hogy a templomtorony felújítása nemcsak állagmegóvási, hanem életvédelmi szempontok miatt is szükségessé vált. A templom közvetlen szomszédságában található a község óvodája, így még halaszthatatlanabbá váltak a munkálatok. Mivel a gyülekezet költségvetése nem tette lehetővé a feladatok elvégzését, a kistérségi menedzser segítségét kérték, aki egy ún. VFC-pályázatot ajánlott. A 8 millió forintos beruházáshoz 5,3 millió forintot kaptak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól. A hiányzó összeget az Országos Egyház és a Veszprémi Egyházmegye támogatásából, illetve a hívek adományaiból fedezték. A gyülekezet tagjai a pénzbeli segítségen túl társadalmi munkával is hozzájárultak az építkezéshez. Renoválták a műemlék templom tornyát, kifestették a templomhajót, utat, járdát építettek, füvesítettek. A templomkert a környezetbe illő kőkerítést kapott. Mivel az ősök a falu legmagasabb pontjára építették Isten házát, közvetlenül mellette egy víztározó betonépítményt emeltek. Ez mára már használaton kívülivé vált, így egy pici szabadtéri színpadként sikerült beolvasztani a környezetbe.

A hálaadó istentiszteleten Mihácsi Lajos, az egyházközség lelkésze segédkezett a liturgiában. A kaposvári gyülekezet énekkara kórusművekkel színesítette az ünnepséget, majd a nap záró programjaként hangversenyt adott a megújult templomban.

Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke Zsolt 138,1–3 alapján hirdetette Isten igéjét. Hangsúlyozta: „örömünnepre gyűltünk össze, de ha csak a munkáért adunk hálát, akkor mulandó az örömünk, amit kikezd a szél, az időjárás... Egyszer majd újra renoválni kell ezt a templomot. A zsoltárban istenekről van szó, és valóban, az értékpiramisunk csúcsán istenné válik az egészség, a pénz, a viszonzott értékek, a szerelem, a politika, a napi aggodalom. Ha csak a szívünk érzéseiben vagy a sorsfordulókban keressük a stabilitást, hamar csalódnunk kell. Az ősök Isten örömforrása miatt építették ezt a templomot. Ha kivetünk a szívünkből minden mulandót, sajátunkká válik a zsoltár szava. Isten szeretete velünk van” – fejezte be gondolatait a püspök.

A közgyűlésen felszólalt Gyarmati István sárvári lelkész, aki egykor Szentantal-fán szolgált. Köszöntésében emlékezett az együtt töltött évekre, és mint kiemelte: mindig érezte az itt élő emberek tettrekészségét. Kérte, hogy ez a vágy égjen a gyülekezet tagjaiban a jövőben is. Jankovits Béla kajárpéci esperes pedig a közösség fontosságáról szólt. Jó megtapasztalni, hogy családias közösség él Szentantalfán, akikkel öröm együtt lenni, és akik között igazi lelki otthonra lel az ide látogató testvér.

Menyes Gyula