A hét témája

Ifj. Selmeczi Lajos monori és Buday Zsolt helyi lelkész között D. Szebik Imre elnök-püspök

A régi történelmi időket idézve június 29-én, vasárnap a délelőtt 11 órás istentiszteleten ismét megteltek a bényei templom padjai. Az ünnepi alkalmon a gyülekezet tagjain kívül az önkormányzat vezetői – Racskó Károly polgármester és Maczó Jánosné jegyző –, valamint több képviselő is megjelent. E szép délelőttön az Északi Egyházkerület püspöke, D. Szebik Imre hirdette az igét abból az alkalomból, hogy a bényei templomtorony rekonstrukciója véget ért.

Az építkezés a több évig tartó előkészületek után idén februárban kezdődött meg. Első lépcsőben a torony tetőszerkezetének cseréjére került sor, majd a bádogosok az elkészült faszerkezetet vörösrézzel fedték be. A Kulturális Örökség- védelmi Hivatal embere az időközben megtalált régi fényképek alapján elrendelte, hogy ne csak egy hagyma legyen a toronyban, hanem (ahogy régen volt) egy nagyobb és egy kisebb is. Kívánsága teljesült.

A munkálatok során a gyülekezet vezetősége hosszas tanakodás után döntött a templom színéről is: végül a fehér-törtfehér színkombináció győzött. Bár messziről nem nagyon látni, mégis sokkal szebbé varázsolja az épületet, hogy minden belső hajlat egy kicsit sötétebb színárnyalatú, mint a kiugró részek. Ez különösen félhomályban jóval plasztikusabbá teszi a tornyot.

A csúcsdísz a gombai és monori templomokéhoz hasonlóan aranyozást kapott, mely a szakemberek állítása szerint két-három évtizedig is kitart. Van egy különleges érdekessége is: nincs külön villámhárító, hanem maga a buzogány tölti be ezt a funkciót, és a torony bádogpalástja vezeti tovább a villámot, majd onnan kétfelé megy le a földelés a párkány szélén. Mindezen megoldások alapján sokkal esztétikusabb látványt nyújt a torony. A kivitelezők nagyon szép munkát végeztek, méltán illeti őket dicséret.

Ám az építkezésnek koránt sincs vége. Tovább kell folytatódnia a templomhajó feletti fedélszék teljes cseréjével, később pedig a templombelső felújításával. Nem csoda, hiszen a templomot 1784-ben kezdték építeni, és 1794-ben készült el, vagyis a tartógerendák mindegyike több mint kétszáz éves. Sajnos ennél sokkal több időt a fa nem bír ki. Ám reménység szerint a szükséges felújítások elvégzésével hosszú távra tervezhetünk. Ha minden ilyen jó minőségben készül el, akkor még unokáinknak sem kell majd a tatarozással bajlódniuk, száz évet vagy annál többet is kibír majd a felújított tetőszerkezet.

Szebik püspök prédikációjában a Szentírásban található, tornyot idéző igehelyekről beszélt. A Gen 11,3; Ézs 5,2; Én 4,4; Lk 13,4 alapján elmondta, hogy az emberek minden korban megpróbáltak tornyokat építeni saját dicsőségükre, de a templomtorony Isten dicsőségére épül. Egy-egy katasztrófa – mint például a WTC-torony leomlása – arra figyelmeztet minket: Isten megtorolja, de meg is bocsátja a bűnt. Ő az ilyen tragikus eseményekben is minket keres. A torony szépsége ugyanakkor Szulamit szépségéhez hasonlítható. A mi Istenünk teremtette a szépet és a fenségest, szolgáljon hát az Ő dicsőségére a most felújított templomtorony is!

Az igehirdetés után a püspökné asszony kedves énekében gyönyörködhetett a gyülekezet, majd közös ebéddel zárult az ünnepség.

–y –t

Regionális hozzárendelés: