)
A hét témája
Történtek még júniusban
Igen! Igen! Igen! Élni jó!
|
|
| Csapat-játék |
Úgy gondoltuk, hogy ilyen gyönyörű nyári időben remek lenne egy intézményes ünnepnapot – ahogy mi elneveztük: „bulinapot” – rendezni. Sok gondolkodás, tervezés, szervezés előzte meg a nagy napot, ahogyan ez illik is. Mindenki igen izgatott volt, amikor végre eljött az ünnepélyes megnyitó pillanata.
Ahogyan Sztojanovics András lelkész-igazgató beszédében elmondta, ez a nap a vidámság, a nevetés, a játék napja. Hála Istennek azért, hogy valóban azzá lehetett!
A lakók csapatokat alkottak, és egymással versengtek az ügyességi játékokban. Nagyszerű volt, hogy nemcsak a játékban részt vevők, de az azt figyelemmel kísérők is élvezték a versenyszámokat. A szervezők számára lényeges volt, hogy minél több lakó, munkatárs vegyen részt a programokon: aki nem tud, vagy nem akar versenyezni, segíteni, az nézelődjön, élvezze a többiek viadalát.
Mert versengésből akadt bőven, a szervezők fantáziája nem ismert határokat: vízhordó, tojáshordó viadal, horgászverseny, seprűfoci, „milyen tárgyakkal dolgozol – megmondom, ki vagy” vetélkedés.
A napnak két fénypontja volt: az egyik a lufiütögető verseny, ahol három csapat mérkőzött meg egymással: az idős lakók, a munkatársak és a vezetők csapatai mérték össze ügyességüket. Nem is tudom, hogyan merjem bevallani – talán legjobb lesz, ha csak csöndben és szemlesütve –, hogy a vezetőség „megalázó” vereséget szenvedett az idős lakóktól: hogy stílszerű legyek, labdába sem rúghattunk az edzett, összeszokott, végtelen figyelemmel, szervezetten játszó csapattal szemben. Ezúton is gratulálunk nekik! Gyönyörűen játszottak!
A másik fénypontot pedig a flekkensütés jelentette, amikor – a központi konyha jelentős segítségével – a szabadban étkezés gyönyörűségében lehetett részünk. A finom sült hús mellé kapott salátát az intézményben folyó „tréning-lakás” programban részt vevő lakók készítették el. Remek volt!
A versenyek persze nem múlhatnak el eredményhirdetés nélkül: minden versengő emléklapot, a csapatok pedig jutalmat is kaptak a kitartó és lelkes munkáért.
Különleges nap volt ez: együtt fáradtak az egyébként eltérő munkaterületen dolgozók és a lakók. Mindenki tudta, mi a dolga, és el is végezte azt. Ha valaki nem kapott külön feladatot, akkor is segíteni akart, mert jó volt együtt lenni, együtt örülni, nevetni, játszani. Akik nem tudtak ott lenni a verseny színhelyein, azokat folyamatosan tájékoztatni kellett a mérkőzés jelenlegi állásáról, a mókás pillanatokról, a résztvevők lelkesedéséről.
Ilyen módon is szeretnénk megköszönni mindenkinek – a szervezőknek, segítőknek, támogatóknak, résztvevőknek – azt a napot, amely reménység szerint az első volt ugyan, de nem az utolsó!
Medvegy Zsuzsanna
Regionális hozzárendelés: Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat