evél&levél

Kedves Mária néni! Régi ismeretségünk okán bizonyára megengedi a személyes megszólítást. Egy kicsit elszomorodva vettem kézbe Mária néni levelét. Engedtessék meg, hogy néhány tényről írjak, ami fontos a teljes képhez.

A sportcsarnok nem ürült ki, még csak nem is csappant meg túlzott mértékben a létszám, noha a vonatokhoz sietők valóban kénytelenek voltak elmenni. (Ha ez a „megcsappanás” valamit „bizonyít”, csak azt, hogy nem tudtuk eléggé a MÁV-menetrendhez igazítani a találkozó programjait.)

Az Úrnapi körmenet egészen más, mint amilyen a záró-istentiszteleten zajlott bevonulás volt. Székesfehérváron kizárólag a keresztet vitték elől. Ez nem katolikus, hanem ősi keresztény szokás, mély értelmű jelkép, hogy ti. Krisztus megy elől, ő vezet (lásd 443 ének, ill. Mt 28, 7).

Istentiszteleti rendünkben Raffay Ágendájában 1936 (!!!) óta, a most használatos Prőhle-féle Ágendában 1962 óta, tehát 41 éve szerepelnek az Introitus, Gloria, Agnus Dei tételek. Luther is így használta. Így énekeljük azt, hogy „Krisztus ártatlan bárány” (ezt énekeltük Székesfehérváron is), vagy így mondjuk a betlehemi angyalokkal együtt: „dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jó akarat” (Tudniillik ez a Gloria!!!).

Összegezve: nem katolikus liturgia zajlott, hanem lutheránus. Igazi lutheri istentisztelet volt. Ami ebben „katolikus elem” volt, (mert hisz, kaptunk mástól is ilyen megjegyzést), az mind bibliai szöveg. A bibliai szöveget „lekatolikusozva” száműzni pedig az ige egyházában talán nem lenne szerencsés…

Tudom, hogy a felvilágosodás és a racionalizmus sok mindent kivett az istentiszteletből, ami a kegyelemről szólt. Lehetne mondani, ez a mi tradíciónk? Nem hiszem. Mi inkább a reformáción (Luther) és az első keresztényeken (Pál, János, az apostolok stb.) tájékozódunk. Később a református hatás kitett mindent, ami túl evangélikusnak tűnt. De talán újra kellene gondolni ezeket a dolgokat.

Lehet, hogy itt – az ellenreformáció hatása miatt – történelmi sérelmek kérdéséről van szó, de a liturgia elsősorban teológiai kérdés. Ami jó lehet esetleg a katolikus gyakorlatban, azt nem kell nekünk kidobni csak azért, mert az katolikus. (Evangélikusságunk nem csak abból áll, hogy nem vagyunk katolikusok.) Megint csak érdemes Luther személyére és gyakorlatára figyelni. Kidobta mindazt, ami ellenkezik a Szentírással és megtartotta mindazt, ami jó hagyomány volt.

Nem formaságokról van szó, hanem a bizonyságtevők seregének (lásd; Zsidókhoz írt levél) kétezer éves kincseiről, amiket lehet, hogy a 20. század egy időszakában kidobtak, elhanyagoltak, de amit – ha érték – érdemes használni. A tartalom mélyéről van tehát szó. Erről pedig mindazok, akik sok imádsággal, több évtizedes munkával dolgozunk a liturgiai megújuláson, hajlandók vagyunk érdemben – tényleges tartalmi kérdésekről – beszélgetni, dialógust folytatni.

A székesfehérvári liturgia ünnepi liturgia volt. Nagyünnepi. Hiszen nagy ünnepe volt ez a találkozó a magyar evangélikusságnak. Készülő új Ágendánkban lesz nem csak ünnepi, hanem „egyszerű rend” is, meg „énekverses rend” is kevésbé ünnepi alkalmakra, sőt rövidített forma is.

Édesapám szokta mondani: „katolikus vagyok, de wittenbergi katolikus és nem római”. Osztom véleményét. Székesfehérváron csak ebben az értelemben volt katolikus istentisztelet. Wittenbergi katolikus – és nem római!

Luther két istentiszteleti rendet hagyott hátra: Formula Missae és Deutsche Messe. Lám, ő nem félt használni a mise szót. Mert jól értette.

Azt hiszem, ez a mi feladatunk ma a magyar evangélikusságban. Újragondolni a sokak számára igehirdetéssé zsugorodott istentiszteletet, és jól érteni, hogy mi is zajlik ott. Együtt imádkozni az ószövetség népével (Zsoltár – azaz introitus), együtt énekelni az angyalokkal (Dicsőség – Gloria), Bartimeussal, a kánaáni asszonnyal és másokkal együtt könyörögni Krisztus irgalmáért (Kyrie – Uram, irgalmazz!), letérdelve folytatni Keresztelő János szavait („Íme az Isten Báránya” – Agnus Dei), és visszhangozni a Jelenések könyvének szavait: „méltó a megöletett Bárány…”.

Ha minősíteni kellene a székesfehérvári liturgiát, akkor így tenném: biblikusan gazdag istentisztelet volt.

Szeretettel köszönti:

Hafenscher Károly (ifj.)

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség