Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 31 - Egyedülálló hospice-program az evangélikus szeretetházban

Evangélikusok

Egyedülálló hospice-program az evangélikus szeretetházban

Kulcsár Zsuzsanna
A balassagyarmati evangélikus szeretetházat 1931-ben hozták létre a báró Prónay nővérek kezdeményezésére. A rendszerváltásig az egyházközség tartotta fenn az intézményt, 1990 óta állami normatíva segíti működését. Jelenleg a Magyarországi Evangélikus Egyház a hivatalos fenntartó, de a döntések helyi szinten születnek a balassagyarmati evangélikus egyházközség igazgató lelkésze, Bartha István révén.

Óriási szerepe van a szeretetház megújításában a tiszavasvári származású Kulcsár Zsuzsanna lelkésznőnek, aki 2002 szeptemberében került a városba. A teológia öt éve után a hatodik évben gondolkodott el először azon, valójában milyen keveset tud az embe- rekről, különösen azokról, akiknek nincsen szoros kapcsolata az egyházzal. Tíz hétig szolgált a Bethesda kórházban, Down-kóros gyermekek ellátásában segítkezett, s rájött arra, hogy a kórház az a hely, ahol az emberi kiszolgáltatottság s ezáltal az Istennel való találkozás lehetősége a legmélyebb. Így határozta el, hogy jelentkezik a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Mentálhigiéné Tanszékének klinikai lelkigondozó szakára, amely egyetemi szakirányú továbbképzést nyújt.

A gyarmati idősotthon – ahol egyébként törvényi előírás a mentálhigiénés szakember jelenléte – új helyzet elé állította a lelkésznőt. Tavaly szeptemberben a Soros Alapítványhoz hospice-program pályázatot nyújtott be. Nem a hagyományos értelemben vett hospice fogalmat, tehát a végstádiumban lévő daganatos betegek ápolását tartotta szem előtt, hanem kitágítva a szemléletet, az élettől való búcsúzásra felkészülést helyezte előtérbe.

A csapatépítés volt a pályázat másik célja, a gondozó nővérek közötti közösség, békesség kialakítása és a szakmai igényesség. Kulcsár Zsuzsanna a képzés vezetésére egyetemi tanárát, Debrecenyi Károly István klinikai lelkigondozó kiképző szupervízort kérte fel. A pályázaton 120 ezer forintot nyertek, a tanfolyamon a két lelkésszel együtt kilenc fő vesz részt. Ez valójában egy tíz alkalomból álló képzés, havonta egy napon. A nővérek munkaidejébe beleszámít a tanfolyam, a részvétel kötelező. Idáig hat alkalommal gyűltek össze a gondozók a vezető tanár irányításával, s a nyári szünet után még decemberig tart a program. Három gondozó a Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete szervezésében májusban országos tudományos ülésen is részt vett. A képzés témái felölelik többek között az időskor problémáit, a gyász feldolgozását, a betegség lélektanát, a hospice történetét, a családtagokkal való kapcsolatot, a haldoklók méltó búcsúzását az élettől.

Az adminisztráció is sokat fejlődött az új szemlélet kapcsán, s az egyik cél az, hogy (a 17 gondozott közül) egy gondozó három idős emberre mélyebb figyelmet is szenteljen. A szeretetházat kívülről is bővíteni szeretnék, napközi otthonos találkozásokra alkalmas közösségi teremmel – részben pályázat útján, részben önerőből, az egyház, valamint a városi és megyei önkormányzat és a szociális minisztérium segítségével. A vázlatterv már készen áll.

Kulcsár Zsuzsanna elmondta, hogy a gondozók tanfolyamon való részvételi ideje alatt sok esetben a gyülekezeti tagok látják el az időseket. A szeretetház ökumenikus, a halál közeledtével azonban minden betegnek biztosítják a transzcendenssel való kapcsolatot, s megadják a méltó búcsú lehetőségét. A lelkésznő bevárja a hozzátartozókat is a haldoklók betegágyánál.

Bár a családot nem lehet pótolni, az emberi méltóságot meg kell adni az életből távozni készülőknek – vallja Kulcsár Zsuzsanna.

Sz. A. (Nógrád Megyei Hírlap)