Egyházunk egy-két hete

Pintér Mihály (balra) és Pőcze István (jobbra) evangélikus tábori lelkészek Csuka Tamás protestáns tábori püspökkel

A Magyar Honvédség Szombathelyi Savaria Kiképzőközpontjában 2003. július 25-én, pénteken délelőtt ünnepi állománygyűlés keretében őrnagyi rangfokozottal tábori lelkészként beiktatták Pőcze István evangélikus és Haller László római katolikus lelkészt. Mind a honvédség, mind az egyházak megjelent képviselői egyhangúlag kiemelték, hogy az esemény precedens értékű: a tábori lelkészi szolgálat újraszervezése óta sehol az országban nem volt példa ilyen aktusra.

Csuka Tamás protestáns tábori püspök, dandártábornok iktató beszédében 1Kor 9,16b alapján – „Jaj nekem, ha nem hirdethetem az evangéliumot!” – szólt a tábori lelkész feladatáról. Mint elmondta: mindig vannak divatos elvárások, de ezek mellékesek az evangélium mellett. A helyőrségi lelkésznek az a feladata, hogy annyi rossz és hamis hír között a jó hírt, az evangéliumot szólaltassa meg. A Magyar Honvédség állományában lévők is ugyanazokkal az emberi problémákkal és égető kérdésekkel küszködnek, mint gyülekezeteink más hivatásban álló tagjai. Jó dolog az, ha az ember örömhírt hirdethet számukra.

Az új római katolikus tábori lelkészt szintén legfelsőbb elöljárója, Szabó Tamás római katolikus tábori püspök, dandártábornok iktatta be. Ő Illés és Elizeus szolgálatváltásáról, a felülről kapott megbízatásáról szólt az egybegyűltek előtt.

Dömény Sándor ezredes, laktanyaparancsnok beszédében értékelte a tervezéstől a szervezésen át a végrehajtásig megtett utat. Végül a jövőre nézve ígéretet tett arra, hogy „ami az együttes munkához szükséges, azt megtesszük”.

Gyarmati István