evél&levél

Engedjék meg, hogy ezúton is kifejezésre juttassam mindazt a hálát, köszönetet és örömöt, ami a Káté első olvasása során töltötte el a szívemet. Az Evangélikus Miszsziói Központ internetes honlapján található aktuális rejtvénykérdés megfejtéséért ajándékul kapott Kátét „egy ültő helyben” elolvasva a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem:

Hálát adok az Úristennek, hogy ezt a Kátét hatékony eszközül adta evangélikus népünk lelki megújulásának elősegítése érdekében. Bárcsak ébredés indulna el azáltal, hogy hitünk alapjait újra felfedezve, azt bátran meg is vallanánk – akár e kis könyv szavaival is.

Köszönöm a finn és magyar evangélikus egyházak vezetőinek, hogy Isten munkatársaiként felismerték azt, hogy mennyire hasonló a mai helyzet Luther gyülekezetlátogatásának tapasztalataihoz; és e Káté megjelentetésének biztosításával küldetést vállaltak a misszió mezején.

Örülök, hogy e kiadvány által megszólítottá vált minden magát evangélikusnak valló keresztény testvérünk, akik számára a konfirmáció idején megismert lutheri tanítások most, mai magyar nyelven magyarázva hitük megerősítésére szolgálhatnak.

Önként adódik a kérdés, hogy az idei „kézbe adás” után miért ne lehetne egyházunkban a 2004. esztendő – a bibliaolvasás éve után – a Káté olvasásának az éve?! Minden lehetséges fórumon (bibliaórák, csendesnapok, konferenciák stb.) szinte mondatonként lehetne tanulmányozni, közösen értelmezni a Káté aktuális tanítását, üzenetét; hogy mindenki szilárd meggyőződéssel mondhassa el: „Tudom, kiben hiszek!” (2Tim 1,12) Végül a Káté minden leendő olvasójának (ott, az új fordítású Szentírás szerint idézett igék közül választva) szívből kívánom, hogy „ragyogtassa rád orcáját az Úr!” Hittestvéri szeretettel: Garai András (Nyíregyháza)