Egyházunk egy-két hete

Természetvédő táborozók

„Ujjongjatok egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek hegyek, s te, erdő, a fákkal egyetemben!” Ézs 44,23

Szögliget Magyarország északi részén fekszik, az Aggteleki Nemzeti Parkban. Július első hetében ez a község adott otthont az evangélikus egyház ifjúsági természetismereti és környezetvédő táborának. Mintegy harminc középiskolás fiatal töltött el egy hetet azért, hogy a programokon és a gyönyörű tájon keresztül rácsodálkozhasson a Teremtő nagyságára és a teremtett világ szépségére.

A heti program a mélységben kezdődött egy barlangtúrával, és a magasságban fejeződött be egy istentisztelettel.

A hétkilométeres barlangtúrán az aggteleki karsztvidék jellegzetes cseppkőképződményeit fedezhettük fel. A cseppkő átlagosan egy millimétert nő egy év alatt, így az üregekben járva rádöbbenhettünk arra, hogy a természeten uralkodó ember milyen rövid életű a természetben megtalálható dolgokhoz képest.

A föld alatti világ után a földfelszín került sorra. A következő napokon a nemzeti park tanösvényein kirándulva ismerhettük meg a terület értékeit, majd a helyi várromhoz felkapaszkodva fentről tekinthettünk le a már megismert területekre és a táborhelyünkre.

A fiatalokat több előadás segítette abban, hogy részletesen is megismerhessék a környék növény- és állatvilágát, a környezetvédelem lehetséges útjait, az általunk vállalható egyéni tetteket vagy például az atomenergia pozitív és negatív oldalait. Felejthetetlen volt egyebek mellett a – nemzeti park területén nemrég újra megjelent – farkasokat kutató biológus beszámolója. Esténként vitafórumok és vetélkedők, valamint egy csendséta segítettek elmélyíteni az aznap szerzett élményeket. A reggeli és esti áhítatokon a zsoltárok vittek minket közelebb Istenhez. Isten nem csupán azt a parancsot adta az embernek, hogy „művelje” a földet, hanem azt is, hogy „őrizze”! A keresztény ember nem vonhatja meg nagyvonalúan a vállát az ökológiai válság hallatán, hiszen ezt a világot Isten felelősséggel ránk bízta. Mindezeken túl, azt hiszem, a legfontosabb mégis az, hogy az ember megszeresse azt a környezetet, amelyben él. Vegyük észre, hogy az Isten Fia a Földön lett emberré, és abban, hogy „úgy szerette Isten a világot” nemcsak az ember szeretete fejeződik ki, hanem az egész teremtett világé. Ennek a tábornak az egyik legfőbb célkitűzése az volt, hogy a fiatalok, akik a világ embere által „művelt” világokban élnek, megtanuljanak élni abban a természetben, amelyet Isten teremtett számunkra lakhelyül.

Simon Eszter