Egyházunk egy-két hete

Cserkésztábor az Alföldön – ráadásul alig 15 km-re a csapat lakóhelyétől… Bizony cserkészkörökben ez úgy 50 évvel ezelőtt volt „divat”, manapság inkább hegyekben vagy vízparton rendezik nyári táboraikat a csapatok. A soltvadkerti 884. Számú Hunyadi János Cserkészcsapat azonban új irányvonalat szeretne meghonosítani: egy nyár a hegyekben, egy nyár a vízparton és egy nyár a közelben. Idén júliusban ez utóbbinak jött el az ideje a Kecel melletti berekben.

Ifj. Szávay László csapatparancsnok már jóval előbb megvizsgálta a területet, melyet az egyik erdész apuka mutatott meg neki. A védett láperdő idén az aszály következtében nem állt víz alatt, és kedvező elhelyezkedése miatt (ivóvíz és üzletek közelsége, könnyű megközelíthetőség) alkalmasnak találtatott 35 vadkerti cserkész sátortáborozásához.

A fiatalok több gyülekezethez tartoznak: Soltvadkerten az evangélikus egyház fenntartásában három felekezet gyermekei cserkészkednek, de járnak át a szomszédos Bócsáról is. A tábori cserkészimákat azonban úgy dolgozta ki egy erre a célra összehívott országos bizottság, hogy mindegyik érintett egyház elfogadhassa őket. Megvannak a reggeli és esti, valamint az étkezés előtti és utáni imádságok, melyek egy része énekelhető is, így a gyermekek gyorsabban tanulják meg őket. Mivel a parancsnok „civilben” evangélikus teológushallgató, nem volt nehéz megfelelő bibliai igeszakaszokat találnia a reggeli és esti zászlószertartásokra. Emellett a vasárnapi tábori istentiszteleten az igehirdetés szolgálata ugyancsak az ő feladata volt.

A cserkésztábor lelki élete azonban nem merült ki ennyiben. A résztvevők – ahogyan az év többi időszakában is – őrsökben élték meg a tíz cserkésztörvényt. A tábor programjában több olyan alkalom szerepelt, amikor előadás, beszélgetés vagy játékos foglalkozás keretében esett szó emberi értékekről, problémahelyzetekről vagy vallási kérdésekről. Ez utóbbi különösen a kalocsai városi akadályversenyen jött elő. Az érseki székhelyen, a főszékesegyházban és a Visky Károly Múzeumban látottak kapcsán néprajzi, történelmi és egyházi tárgyú feladatlapot töltöttek ki az őrsök. Kovács László népművész műhelyében mindenki korongozhatott, a halászcsárdában pedig a helyi étkeket ismerték meg a gyerekek. Lám, mi mindent lehet enni hamburger és sült krumpli helyett!

Az utolsó este a tábor helyszínére eljöttek a szülők is. A bográcsos birkapörkölt és a végtelen mennyiségű sütemény elfogyasztása után a záró tábortűz következett. Ennek keretében a táborlakók először vidám játékokkal tették próbára az édesanyákat és édesapákat, majd a hét folyamán tanult népdalok eléneklése után az újoncok ünnepélyes fogadalomtétele következett. Sok gyermeknek ez volt az első nagytábora, de – mint a szülők szavaiból kiderült – többet jelentett nekik, mint akármilyen extra nyaralás.

Kedves cserkészek, további jó munkát!

Ifj. Káposzta Lajos