Egyházunk egy-két hete

Fiatalokkal Gyenesen

Hogy mi történt július 6–12-ig Gyenesen? Nem nagy dolog, inkább sok-sok apróság. Örültünk. Régi, kedves barátoknak, embereknek, akik fontosak voltak valaha az életünkben, és most megint belekóstolhattunk a jelenlétük örömébe. Az öröm egy különleges fajtájába, amihez elég, hogy tudjuk: valaki jelen van, és láthatjuk. Ha akarjuk, beszélgethetünk is vele. Itt megtehetjük ezt. Máshol és máskor nem…

Egy hét kis idő. Nincs mód hosszas lelkigondozásra – csupán néhány beszélgetésre. De talán ezek a hosszabb-rövidebb beszélgetések elkísérhetnek. Egy-egy igen nehéz döntésben visszacsengenek majd azok a szavak is, amelyekre talán ott a helyszínen – egy mezítlábas séta közben a forró betonon a strandig, vagy a kerti hintában ülve, a lusta nyári délutánt hallgatva – nem is figyeltünk fel.

Egy hét kis idő. De azért – ennek ellenére – mégis sok mindenre elég. Például felszabadult, óriási játékra a Balatonban, ahol – ha elég őszintén tesszük a dolgunk – tényleg mindenki megmutatja, mi is lakozik benne… Aztán elég még sok-sok közös éneklésre, csoportjátékokra és együttes munkára – ahol végre kipróbálhatjuk önmagunkat.

Elég ez az egy hét arra is, hogy megízleljük a közösség alakulásának érzését. Hogy lassan mindenki megtalálja a helyét. Barátok vagy az eleinte ismeretlen emberek között. Ezek az élmények tanítanak, gondolkozásra késztetnek és nevelnek. Tükrök, amelyekben megpillanthatjuk magunkat…

Gyenesdiás megerősítés. „Szanatórium”, ahol mélyet lehet szippantani a felszabadult vidámságból, a fiatalos bátorságból, a közösségen keresztül megtapasztalt szeretetből.

Egy hely, ahol rövid időre meg lehet állni, pihenni, kiszállni az otthoni problémákból és erőt gyűjteni ahhoz, hogy újra visszamenjünk közéjük. Vissza a régi kérdésekhez és kihívásokhoz: az elrontott, megunt élethelyzetekhez, ahol sokszor tényleg úgy érezzük: alig van valami, ami igazán segíthet. Gyenesdiás az erőgyűjtés helye.

Hogy mi történik egy ilyen ifjúsági konferencián, hogy mi marad a résztvevők fejében és szívében, azt nehezen tudjuk megmondani. Ebben az évben az egyházzal és a misszióval foglalkoztunk. Hisszük, hogy minden tevékenységünk közben, akár fociztunk, akár imádkoztunk, előadást hallgattunk, vagy éppen közösen reggeliztünk, a feladatunkat töltöttük be: közvetíthettük egymás felé Isten szeretetét. Az együtt töltött napokért és élményekért Neki legyen hála!

Buday Barnabás