Egyházunk egy-két hete

Fiatalokkal Gyenesen

Középiskolások gyenesdiási tábora

A július 13–19. között tartott hét témáját a tábort vezető lelkészek és laikusok három alapgondolat köré építették, megadva ezzel a reggeli és esti áhítatok, az előadások és a csoportbeszélgetések teológiai hátterét.

Az üdülő, a környezet és a házirend adta szabályokon túl az alábbi „vezérelvek” adtak egyfajta keretet, játékszabályt a hétnek: 1. Szoktunk beszélni az Isten teremtő munkájáról. Pedig Isten teremtő és megtartó „munkája” semmiképpen sem fogalmazható meg valamilyen kényszeres cselekvésként, az elvárások kötelességszerű teljesítéseként! Végiggondolva és emberi fogalmakká egyszerűsítve inkább szabad művészi alkotásként, vagy még inkább örömmel és szabadsággal átitatott játékként tekinthetünk az Isten tetteire. 2. Ugyanakkor vissza kell utasítanunk azt a közkézen forgó mondást, miszerint Isten velünk, emberekkel mint élettelen sakkbábúkkal játszik az univerzum sakktábláján, kénye-kedve szerint mozgat minket. A szabad akarat ajándékát hangsúlyozva inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy Isten időről időre úgy igyekszik alakítani a szabályokat, hogy gyermekei az élet-játék során mindig megtalálhassák az örömöt és a boldogságot, amennyiben az Úr játékszabályrendszerén belül maradnak. 3. Az utóbbi évtizedekben különösen hangsúlyossá vált a játék a lelkigondozásban, pszichológiában, drámapedagógiában, mivel remek lehetőséget ad arra, hogy próbára tegye, megvizsgálja, és tükörként maga elé állítsa önmagát az ember, tudatosan szembesülve a benne rejtőző indulatokkal, indíttatásokkal, erkölcsi értékrenddel.

Ezt a hetet Isten tenyerében sok nevetéssel és játékkal töltöttük el, miközben az Ő jelenlétét megérezve hitben is épülhettünk. Németh Zoltán lelkész vasárnap esti nyitó áhítata és szombati úrvacsorás záró-istentisztelete egy mindenkit megmozgató akadályverseny indítása és célba érése volt.

A hét során pedig az előadásokban, Mekis Ádám lelkész sorozatban felépített reggeli áhítataiban és a felváltva tartott esti áhítatokban „gördítettünk” elgondolkodtató és elmélyítő akadályokat az Isten színe előtt játszani akaró és tudó fiatalok elé.

A legfontosabb és a legkomolyabb alkalmak talán a csoportbeszélgetések voltak. Ilyenkor igazán megismerhetünk a másikból valamit, értékeket, tapasztalatokat, szívbeli kincseket adhatunk át egymásnak. És a kendő is lehullhat szemünkről, észrevehetjük a közösségben, a megbeszélt témákban az Isten művét...

A Szent György-hegy megmászása a rekkenő kánikulában igazi próbatételnek számított. Remélem, hogy a hét során közösséggé formálódva tudtunk olyan hitbeli csúcsokra is eljutni, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk mind a múltunk, mind a Krisztus lábnyomaival jelölt jövőnk tekintetében.

A gimnazista táborok egyik legnagyobb felelőssége minden alkalommal, hogy a kialakuló, hormonok diktálta érdeklődéseknek értéket és tartalmat tudjon adni ebben a média által közönségessé tett világban. Elkerülhetetlen itt a szerelem kérdésével való foglalkozás: ezt nem lehet üldözni vagy bagatellizálni, inkább a jelentőségére és súlyára kell rámutatni. Itt látszik, hogy bizony milyen komoly játékokat produkál az élet...

Bízom benne, hogy vezetők és résztvevők, mindannyian lelki és hitbeli nyereséggel, nem pedig mások feletti győzelemmel tudtuk lezárni ezt a hetet. A gyenesi ifis konferenciáknak mindig is nagy hatása volt. Erőnktől és képességeinktől telhetően igyekeztük tartalmassá tenni az alkalmakat. Abban biztos vagyok, hogy senki sem úgy távozott szombaton, mint ahogyan ide érkezett, és remélem, hogy a változásunkban az itt gyűjtögetett lelki kincsek, mosolyok és örömök, szembesülések és beszélgetések, vallomások és álmok lettek a meghatározók.

Novotny Dániel