evél&levél

Tisztelt Szerkesztőség! A közelmúltban elhunyt Szomjas Károlynéra emlékezve szeretnék néhány sort írni. Vica nénit, a mi szeretett nagytiszteletű asszonyunkat ez év július 2-án kísértük utolsó földi útjára. 83 évet élt. A nemespátrói temetőben férje, néhai Szomjas Károly evangélikus lelkész mellé helyezték örök nyugalomra.

Szomjas Károlyné nem egyszerűen csak papné volt. Évtizedeken át ő végzete gyülekezetünkben a kántori szolgálatot. Ha úgy adódott, férjét helyettesítve igét hirdetett. Az ötvenes években, amikor Nemespátró az elsorvasztásra ítélt falvak listájára került, a hatalom kiadta a parancsot: Ebben a faluban tilos a hitoktatás! Ő vállalva a kockázatot, a lakásán, később istentisztelet előtt a templomban gyermek-bibilaórákat tartott. Hivatalosan tehát nem volt hitoktatás, ám Vica néni játéknak álcázott foglalkozással tanította gyermekeinket. Ennek köszönhetjük, hogy nem hit nélkül nőttek fel. Gyönyörű kis gyermekdalokat tanított nekik, melyekre ma is örömmel emlékeznek. Felnőtt énekkart is szervezett. Kánonban, két, sőt három szólamban énekeltük a vasárnapi istentiszteleteken az általa betanított szép darabokat. Az énektanulásra, énekkari próbákra a lakását bocsátotta rendelkezésre. Tette mindezt három gyermek nevelése mellett, önzetlenül, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül.

Rengeteg munkával összegyűjtötte Nemespátró néphagyományait, népszokásait, s ez nyomtatásban, könyvben meg is jelent.

1937-ben a fővárosból szinte gyermeklányként került gyülekezetünkbe, vállalva férje oldalán a falusi élet minden nehézségét. Sohasem zúgolódott a sorsa ellen. Mindezt csak egy Istenben mélyen hívő ember tudja végigcsinálni. Ő az volt.

Szakáll Miklósné (Nemespátró)

Regionális hozzárendelés: Nemespátrói Evangélikus Egyházközség