Élő víz

Élő víz

Egy fának egy törzse van. Az az egy ugyanis – a Teremtő végtelen fantáziájának köszönhetően – elegendő szívóssággal bír ahhoz, hogy ellássa ágait, leveleit minden szükségessel. Az idén láttam olyan gyümölcsfákat, amelyeknek "több törzsük" volt. A reménykedő kerttulajdonosok ugyanis fatörzsvastagságú cölöpökkel támasztották alá fáik gyümölcstől roskadozó ágait. – Ilyenre nem emlékszem – nyilatkozta egy javakorabeli szakember –, a fák tele vannak gyümölccsel. Rekordtermés lehetne az idén. Csakhogy a gyümölcs nem képes beérni. Megaszalódik a fán, vagy éretlenül lehullik, tompa koppanással jelezve, hogy semmire sem jó.

Döbbenetes az idei nyár és tanulságos is. Egy nagy vödör kőkemény körtével bíbelődve érlelődtek bennem a következő gondolatfoszlányok.

Ismerek „bőtermő” embereket. Sok gyümölcsöt hoz életük. Minden mozdulatuk hasznos, minden szavukkal mondanak is valamit. Mindig éppen sül valami a konyhájukban, mindig éppen elrakták a porszívót, és éppen mély hitigazságokat „transzformálnak” érdeklődő csemetéik felé. Tudom, bőségesen táplálkoznak erőforrásukból: Jézusból, az Igéből. Üdén roskadozók ők. Mert lehet üdén roskadozni, úgy, hogy a gyümölcsdömping látványa ne szánalmat, hanem derűt váltson ki. Bár többen lennének!

Aztán vannak (vagyunk?), akik az idei gyümölcsfákra emlékeztetnek. Rengeteg a gyümölcs, helyesebben az éretlen gumó. Sok mindenre kaphatók, nem tudnak nemet mondani. Kedvük lenne mindent kipróbálni, bele is fognak, amibe csak lehet. Saját magukat is meggyőzik arról, hogy az éppen aktuális tennivalót az Úr bízta rájuk. Szabad óra? Egy-egy laza nap? Nem lehetséges, mert annyi a félérett gyümölcs. Mindent be kellene fejezni, ami meg van kezdve. De a befejezésre esély sincs, mert ott toporog a következő csábító vagy az éppen kötelezően elvállalandó tennivaló. Roskadoznak az ágak, rengeteg erő, nedvesség, tápanyag kellene ekkora termés megérleléséhez. Kérdés: a törzs bírja-e? Mennyi és milyen minőségű tápanyagot szív fel? Milyen rendszerességgel táplálkozik, és eljut-e a táplálék az ágakig, levelekig: vagyis a gyakorlati életig? Szánalmasan roskadozók ők. Ha megfigyeljük életüket, látnunk kell: támasztékra szorultak. Mesterséges „törzsre”, földi élet kínálta cölöpökre, erőpótlékokra, műörömökre építik életüket. Hogy érthetőbb legyen: dicséretgyűjtögetés, rekorddöntögetés, kegyes kitűnni vágyás motiválja őket. S e motiváció mögött inkább valami sötét erő ostorpattogtatását vélem hallani, mint az Úr szelíd, kedves noszogatását.

Jézus megátkozta azt a fügefát, amelyen nem volt termés. Az idei nyár újabb kérdést vet fel: mi lehet a véleménye Jézusnak azokról a fákról, amelyek megcélozzák a rekordtermést, agyongyötrik ágaikat, erőn felül vállalkoznak, de nem fordítanak elegendő időt arra, hogy termésarányosan táplálják lelküket? Mi a véleménye azokról, akik csak a látható, felmutatható eredményre összpontosítanak, ugyanakkor az Ige-élvezet, a Mesterrel való kapcsolat elsatnyul életükben? Mi lehet róluk – rólunk – Jézus véleménye? Félek: nem sokkal jobb, mint a terméketlen fügefáról. Ugyanitt megszívlelendők Jeremiás szavai is: „Átkozott, aki testi erőre támaszkodik…, de aki az Úrban bízik, olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa…Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jer 17,5.8) Biztos, hogy Jézus nem volt szánalmasan roskadozó gyümölcsfa. A kereszten sem sajnálatra vagy elismerésre vágyott, hanem arra, hogy felismerjék és élvezzék az emberek a megváltás édes, zamatos gyümölcsét.

Biztos, hogy Jézus tanítványainak nem kell bánatosan roskadozó, kényszer-gyümölcsökkel megrakott fává válniuk. Ez antimisszió: még a valamelyest érdeklődő hitetlent is egy életre elriasztja Jézus követésétől. Biztos, hogy Jézus nem kíván több gyümölcsöt, mint amennyit a törzsünk, képességeink, alkatunk, belé kapaszkodó gyökereink kedélyesen, kiegyensúlyozottan teljesíteni tudnának.

Biztos, hogy sosem lesz tápanyaghiányos a talaj: Jézus Krisztus vére, a Szentlélek jelenléte révén Isten végtelen erejének birtokosai, társtulajdonosai lehetünk.

Bálint Józsefné