A hét témája

A kapolcsi evangélikus templom

Az "összművészeti" fesztiválként is emlegetett, azaz verses, zenei, színházi, valamint képzőművészeti programokat is felvonultató Művészetek Völgyét idén tizenötödik alkalommal rendezték meg hat Balaton-felvidéki településen. Kapolcs, Vigántpetend, Taliándörögd, Monostorapáti, Öcs és Pula tavaly 180 ezer látogatót vonzott. Becslések szerint ez év július 25–augusztus 3. között ennél is többen voltak kíváncsiak erre a nagyszabású – egyebek mellett evangélikus vonatkozású rendezvényeknek is helyt adó – eseményre.

Ezekben a napokban reggeli után énekszóval és imádsággal indul a nap a kővágóőrsi evangélikus parókián. Az egykori algimnázium épületében Veress István lelkész és felesége, Bálint Krisztina, valamint segítőik evangélizációs szolgálatra készülnek a Művészetek Völgyében. Az alapötlet a „Lutheránus megújulás” nevű, néhány evangélikus lelkész által három esztendővel ezelőtt életre hívott kezdeményezéstől származik, mely az evangélizáció fontosságát szeretné hangsúlyozni, nyitottan a nem hívők, valamint a hívők minden kegyességi irányzata felé.

„Két évvel ezelőtt, 2001-ben érkeztünk ide a családommal, akkor kerültem én is először közelebbi kapcsolatba ezzel a rendezvénynyel, és úgy éreztem, mindenképpen ki kell, hogy használjam a benne rejlő lehetőséget. Meggyőződésem, hogy az egyháznak nem pusztán igényes komolyzenei programokkal és kórusművekkel lehet és kell csak szerepelnie ezen a fesztiválon. Ezért van mindennap istentisztelet, keresztény színház, valamint a hit- és istenkeresést bemutató verses összeállítás. Volt zenei ajánlatunk is. Július 28-án, hétfőn a Harmonia Floriana kórus, a csákvári evangélikus gyülekezet énekkara szolgált Szebik Ildikó vezetésével. Elsőként a kapolcsi, majd a taliándörögdi evangélikus templomban léptek fel. A reneszánsz, barokk és 20. századi kórusművek előadásán kívül Szebik Károly, a csákvári gyülekezet lelkésze prédikált, az egyik kórustag pedig bizonyságot tett hitéről a jelenlévők előtt. Mindezeket a programokat azért szerveztük, hogy ily módon adjunk teret a találkozásoknak, személyes beszélgetéseknek, valamint szükség és lehetőség szerint hirdessük az evangéliumot” – meséli az indulás előtt Veress István lelkész.

Bár a falvak között rendszeresen jár az ingyenes „csigabusz”, útban Kapolcs felé kétszer is veszünk fel stopposokat. A faluban rend van, mind a gyalogosokat, mind pedig a lépésben araszoló autókat „völgymunkás” feliratú pólót viselő helybeliek irányítják.

Az istentisztelet kezdetéig még bőven van idő, akad is látnivaló a színes forgatagban. Néhol bizony kissé borsosak az árak, így nem is meglepő, hogy a Völgy – elsősorban fiatalabb korosztályhoz tartozó – látogatói kihasználják a kínálkozó alkalmat: összegyűjtenek, majd az arra kijelölt helyen leadnak egy nagy zacskó parlagfüvet, napijegyet kapva érte cserébe. (Számos program ingyenes, de a színházi előadásokat és koncerteket többnyire csak érvényes napijegy birtokában tekinthetik meg az érdeklődők.)

Szinte minden talpalatnyi hely foglalt: kiállítások, kürtőskalácsárus, kézművesek, antikvár könyvek és új CD-k, hangulatos kisvendéglők csalogatják a látogatókat. A falu evangélikus temploma is nyitva áll az arra járók előtt. Mind fenn a karzaton, mind pedig lenn a templomtérben igényes, szép képek fogadják a belépőt. Az alsó szinten Bódi Katalin munkáit állították ki. A Prédikátor könyve ihlette alkotásokhoz magnóról szóló „hangzó üzenet” is tartozik. A tárlat méltatásaként álljon itt egy, a vendégkönyvbe írt elismerő, köszönetnyilvánító bejegyzések közül: „A prédikátor szavait úgy tették számomra plasztikussá a képek, hogy azok valódi mélységeit is jobban meg tudtam érteni.”

Délután öt órakor rövid istentisztelet veszi kezdetét. Ottjártunkor Vajda István ajkai lelkész hirdeti Isten igéjét 1Móz 12,1–7 alapján. Prédikációjában egyebek mellett arról beszél, hogy az Úr ma is hív és megszólít embereket, ugyanúgy, ahogy egykor Ábrahámot is megszólította. Jézus Krisztusért áldás lehet a mi életünkön is, és így mi magunk is áldássá lehetünk mások számára.

Az alkalom végeztével néhányan beszédbe elegyednek a lelkésszel. Őket, valamint minden érdeklődőt a Kis Eperfa Pinceháthoz irányítanak, ahol lehetőség nyílik a beszélgetésre, ismerkedésre – egymással és Istennel egyaránt, az evangélizációnak, a személyes hangú bizonyságtételnek, valamint a keserűségről szóló tanításnak köszönhetően. Az együttlétnek egy egészen praktikus ok vet véget: 19 órakor a pincében kezdődik a „Csodaétterem avagy csoda az étteremben” című rövid színmű „vigassággal avagy víg igazsággal”, és szükség lenne a székekre az érdeklődő közönség számára.

Zsúfolásig megtelik az apró helyiség, sokan kíváncsiak a Jákim Stúdió előadására, Kovács úr különös történetére. A darab címében szereplő Kovács úr betér egy italra a „Sántikáló százlábú” nevű vendéglőbe, ahol érdekes emberekkel ismerkedik meg. Ezek a véletlennek tűnő találkozások „kényszerítik” őt (és vele együtt a nézőt is) arra, hogy elgondolkozzon hitéről és életéről. A humort sem nélkülöző, ugyanakkor mégis komoly produkció nagy sikert arat. Előadás után Szabó Attila Ferenctől – a történet írójától – megtudtuk, hogy az amatőrökből álló ötfős társulat a budapesti Golgota gyülekezetből érkezett, és ma este 21 órától még egy verses összeállítással is szerepel az evangélikus templomban.

Az „Istenhez hanyatló árnyék” címet viselő program hasonlóan magas színvonalú, valódi irodalmi élményt jelentő kulturális esemény, amely Vajda János, Ady Endre, Gárdonyi Géza, Radnóti Miklós és Juhász Gyula istenes verseiből ad ízelítőt. A produkció újabb remek alkalmat kínál a beszélgetésre. Egyesek maradnak, mások ígérik: holnap újra jönnek, hogy tovább folytathassák az eszmecserét Veress István lelkésszel vagy a segítő csoport valamelyik tagjával.

Már jócskán besötétedik, mire bezárul a kapolcsi evangélikus templom kapuja, és véget ér egy nap a Völgyben.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: K?vágóörs–Révfülöp–Kapolcsi (Sion) Evangélikus Egyházközség