A hét témája

A Közös Pont sátor az idei Sziget fesztiválon

Aki akart, az sem tudott eltévedni. A HÉV Filatorigát megállójánál szinte mindenki leszállt, így egy „kezdő szigetlátogatónak” sem volt más dolga, mint hogy kövesse a tömeget. Minden rendben, szervezetten haladt. Egy belépőjegy (azaz karszalag) birtokában, hátizsákja tartalmának ellenőrzése után – amennyiben abban nem volt se alkohol, se mások testi épségét veszélyeztető eszköz – július 30–augusztus 5. között ki-ki gond nélkül beléphetett az idei Sziget fesztiválra.

Talán a sokszínűség az, amivel leginkább jellemezni lehetne az óbudai Hajógyári-sziget forgatagát – mind az odalátogatókat, mind pedig az ajánlatot tekintve. A média által néha riasztónak lefestett képpel ellentétben békésen megfért itt egymás mellett a punk, a rocker, a környezetvédő és a néptáncos.

Szinte lehetetlen lenne felsorolni a különféle szervezeteket és csoportokat. A Civil faluban egymás mellett állt a zsidó felekezet és a hetednapi adventisták sátra, illetve a világvallásoké, ahol ottjártunkor éppen a buddhizmussal lehetett közelebbről megismerkedni. A történelmi egyházak a Közös Pont sátorban képviseltették magukat – immár negyedszer.

„Mind a katolikus, mind pedig a református és evangélikus felekezetben akadtak olyanok, akikben az a gondolat fogalmazódott meg, hogy jó lenne, ha a történelmi egyházak is jelen lennének a Szigeten, és a Közös Pont sátorban együttes összefogással próbálnák meg elérni és megszólítani a fesztiválra látogató, elsődlegesen a fiatalabb korosztályhoz tartozó résztvevőket. Az elképzelést 2000-ben tett követte”– nyilatkozta lapunknak Szántó Enikő evangélikus teológushallgató, a főszervezők egyike. A továbbiakban még azt is elmondta, hogy idén – Lénárt Viktor evangélikus lelkész után – Rozs-Nagy Szilvia, hittudományi egyetemünk doktorandusza lett a sátor evangélikus lelkészi felelőse. Lelkesedése új lendületet adott a Szigeten végzett munkának.

Minden évben valaki más koordinálja a Közös Pont sátor munkatársait. Az idei vezető a katolikus Megyesi Renáta volt, ő hangolta össze az ötven állandó segítő feladatait. „Munkánk – melyet az ifjúsági osztályok, az Ökumenikus Ifjúsági Iroda, illetve a püspökök is támogattak – a korábbi évekből már jól ismert és bevált »menetrend« szerint zajlott – mondta. – A napok egy-egy adott téma köré szerveződtek. Az Alkoss-sarokban azután mindenki lerajzolhatta, ami eszébe jutott az embernek lenni, előítéletek, döntés, szenvedély, áldozathozatal vagy a jövő kérdésről. Igaz ugyan, hogy a vállalkozó szelleműek egy-egy szelet csokit is kaptak, de elsősorban nem ez volt az, ami motiválta őket. Néha kifejezetten szívszorító és elgondolkodtató, hogy kiben milyen gondolatok fogalmazódtak meg egy-egy téma kapcsán. A beszélgetések során döbbenetes sorsok tárultak fel előttünk. Azt gondolom, mind a kimondott szavak, mind pedig a rajzok kifejezték, ki miért is jött el a Szigetre: mert választ szeretne találni arra az égető problémára, hogyan találhatná meg helyét és feladatát a világban. Vajon miért is boldogtalan, mi a boldogság, illetve hogyan lehetne boldog?”

„Minden betérőt nyitottsággal és szeretettel fogadtunk, legyen szó akár az Alkoss-sarokról, akár az esti KözösPont Caféról – ahol a nap témájáról lehetett beszélgetni egy bögre tea és egy szelet zsíros kenyér mellett – vagy az éjszakai »Szókimondó« nevet viselő fórumról. Nyitottság, elfogadás és szeretet – ez itteni szolgálatunk, missziónk lényege – kapcsolódott be a beszélgetésbe a református Komjáti Ágota sajtófelelős. – A sátor nyitásától, 11 órától kezdve másnap kora hajnalig úgynevezett stábok vagy más néven staféták váltották egymást. Minden egyes csoport együtt készült fel a maga »műszakjára«, majd váltáskor – azaz négy-öt órával később – megbeszélték, kiértékelték tapasztalataikat.”

„Néha bizony fárasztó volt a folyamatos odafigyelés és koncentráció, de nagy segítséget jelentett, hogy tudtuk: egy-egy gyülekezet mindig imádkozik az itt folyó munkáért” – egészítette ki az elmondottakat Megyesi Renáta.

Természetesen magában a Közös Pont sátorban is lehetőség nyílt az elcsendesedésre az éjjel fél egykor kezdődő „Lélek-zés” elnevezésű áhítatokon, továbbá augusztus 3-án, vasárnap, amikor katolikus misét, valamint evangélikus és református istentiszteletet tartottak, illetve vendégük volt a Nyolc boldogság katolikus közösség is. Az evangélikus istentiszteleten Smidéliusz Gábor nagytarcsai lelkész prédikált, lapzártánk idején, augusztus 4-én, hétfőn pedig Gáncs Péter megválasztott püspök látogatott el a Közös Pont sátorba.

Gazdag Zsuzsanna