e-világ

Grillcsirkék a polcon

A Való Világ és Big Brother mikrovilágába az embert maximum pár hónapra zárják be. Legfeljebb ennyit áldoz fel életéből a show, a tévécsatornák nézettsége és saját „boldogulása” érdekében. Ha ugyanis megnyeri a fődíjat, nemcsak házat, autót, pénzt nyerhet, de sztár lesz, akinek bár fahangja van, mégis saját kislemezt adhat ki, s bár beszédhibás, mégis önálló műsorra tehet szert.

A kamerák előtt élt életének dolgairól pár hónapig egy egész ország fog csámcsogni, hiszen nemcsak főműsoridőben fogja uralni a csatornát annak ténye, hogy aznap éppen rántott csirkét evett, és egy üveg pezsgőt döntött magába, esetleg szaunázott, és a jacuzziban múlatta az időt, hanem még a másnapi újságok is címlapon hozzák majd a hírt.

Ám ha lecseng ez a pár hónap, egy ideig még hozzák-viszik, a média kisajtolja belőle az utolsó cseppet is, aztán pedig eltűnik a süllyesztőben, és egy „noname” valaki lesz.

Nem ilyen sors vár azonban azokra, akik jelentkeztek az egyik legújabb reality show-ba, a Nagy Ő című műsorba. Nekik ugyanis életük további menetéről kell dönteniük.

Máig sem világos, mi visz rá arra közel ezer huszonéves lányt, hogy mondjuk kétmillió ember előtt igyekezzen párt választani magának egyetlen férfi közül? Miért nem tartják megalázónak, hogy az az egy ember, mint a piacon az érett paradicsomok közül, úgy fogja kiválogatni közülük a rohadtakat, a szemétkosárba valókat? Mi viszi rá őket, hogy vállalják a perverz kérdéseket, amelyeket már a kiválasztáskor hozzájuk intéznek a „castingosok”, majd pedig azt, hogy ha szerencséjük van, már az első adásban ledér nőként illegethetik magukat ország-világ előtt?

Korszellem, „rohadó világunk” meg ilyesmi? Állítom, nem. Hanem?

Hát ki is mondta volna meg nekik, hogy azért már megálljunk, de mindennek van határa? Te ember vagy, ne hagyd, hogy porig alázzanak, és grillcsirkeként pirosra égessenek ország-világ előtt, hogy aztán zsírtól csöpögve polcra rakjanak! Légy méltóságteljes, és ne úgy válassz párt magadnak, hogy a bukszájában turkálsz, és azt sem tudod, kicsoda ő, hanem inkább ismerd meg a lelkét, a gondolatait, az énjét, és csak azután mondj neki igent!

Bele sem gondolnak, hogy az a milliomos férfi lehet egy cinikus, csalárd, ostoba és ronda példány, esetleg még bunkó is, őket csak a pénze hatja meg és az, hogy életük végéig műkörmöshöz járhatnak, csini-bini ruhákban feszíthetnek, és medencében pancsolhatnak koktélkortyolgatás közben. Ó, matéria!

Egy férfiért kell küzdeniük a lányoknak, egyetlenegy példányért, aki elképzelhető, hogy annyira nem illik hozzájuk, mint a kutyához egy macska. Mégis jelentkeznek, sőt egymást taposva küzdenek érte, és ha a sors úgy hozza, könynyek között fogják elrebegni az igent egy olyan embernek, akiről fogalmuk sincsen, hogy valójában kicsoda.

Mi ez, ha nem a házasság megcsúfolása? Mert az még hagyján, hogy valaki nem házasodik össze a párjával, mondván: „minek az a papír”. Vagy ha össze is házasodik, akkor meg a pénzéért vagy a „majd elválunk, ha nem megy” felkiáltással. De csak azért, hogy egy ország megismerje ezáltal, és esetleg már a másik napon búcsút intsen neki, az mégiscsak durva és felháborító.

Márpedig erre már van példa, élő, eleven. Merthogy ez is amerikai licenc... Ott a Joe Millionaire első része után a pár még a nászutat sem bírta ki egymás mellett, másnap már be is adták a válópert. Akkor mire volt akkor jó ez az egész? Hecc, reklám, ismertség. Mély érzelmek, kötődés, romantika, szerelem? Az meg micsoda?

Evangélikus egyházunkban ugyan a házasság nem szentség, de az ember az esküvőn a templomi oltár és Isten színe előtt örök hűséget fogad a másiknak. Ígéri, hogy minden erejével azon lesz, hogy holtáig vagy a másik holtáig kitartson mellette, örömben, bánatban mindenben. Isten erősíti meg őket ebben.

Egy ilyen fogadalommal indulunk útnak, és megpróbálunk minden problémán és gondon szeretettel átvergődni a társunkkal együtt. Hová lesz ez a mély szeretet, hová lesz a hit, a bizalom a másikban, ha felelőtlenül ígérgetünk? Az együtt indulás bizony komoly dolog, amelyet egy megfontolt döntés előz meg: „Én ezzel az emberrel képzelem el az életem”. Az egész emberrel. Nemcsak a pénzével, a külalakjával, hanem a lelkével, lényével. És bizony ez nem játék, hanem valóságos, komoly dolog.

A házasság degradálása egy a borzalmak közül. De mi lesz, ha nemsokára olyan embereket fognak keresni, akik egy valóságshow-ban fogják majd életük utolsó pillanatait leélni?

Bolla Zsuzsanna (Csipetnyi Só)