Élő víz

Élő víz

Milyen más-más csengése lehet a „holnap” szónak a különböző életkorokban! Fiatalon mennyi reményt és erőt tud adni: most még csak tanulok, készülök, de majd jön a holnap. Független leszek, pénzem lesz, amit arra költök, amire akarok. Mennyi álom, terv, ígéret, nagyra törő vágy tud visszhangozni abban, hogy „holnap”… Holnap – úgy hangzik ez a szó, mint a végtelen lehetőségek záloga. Minden belefér: jó állás, szép lakás, anyagi jólét, szép család, feleség, férj, gyerekek. Hiszen minden lehetségesnek tűnik, minden álom teljesülhet!

De milyen másképp cseng ez a kifejezés később, amikor már itt a betegség, az öregség. Valami ijesztő, fenyegető van benne, szinte Demoklész kardjaként lebeg felettünk. Hallunk félelmetes, gyógyíthatatlan betegségekről, magányról, elhagyatottságról – és így jön az aggodalom, a félelem a holnaptól. Már nem tervezgetünk, inkább nem is gondolunk arra, hogy holnap…

Jézus jól ismeri ezt az állapotot, és ezért mondja: „Ne aggódjatok a holnapért” (Mt 6,34). Ő a bűnök és sokféle gond terhe mellett a holnap terhétől is meg akar szabadítani. Mert be kell vallanunk, hogy a holnap egy idő után valóban teherré lesz. „Mi lesz velem?” – pontosabban: „Mi lesz velem holnap?” Holnap, ha már egyedül maradok, ha már teherré leszek családom számára, ha már útban leszek, ha már nem lesz, aki egy pohár vizet adjon, nem lesz, aki rám nyissa az ajtót… – Jézus nemcsak ismeri a holnap terhét, hanem látja annak démoni jellegét is: hogy az Ördög szívesen fest elénk rémképeket a holnapról. Tudja, hogy a ma örömét is meg lehet mérgezni, ha mindig ott lebeg a holnap sötét árnyéka.

Ne aggodalmaskodjatok a holnap miatt. A Biblia jól tudja, hogy a baj gyökere valójában nem a holnap, hanem a mi szívünk. A kemény, bizalmatlan, mindent sötéten látó szív. A szívben van a baj, és éppen ezért nincs rá emberi segítség. Itt csak a Megváltó segíthet, egyedül Ő szabadíthat meg a holnap terhétől. Ezért állítja elénk a Hegyi beszédben az ég madarait és a mezők liliomait, amelyeket a mennyei Atya táplál és öltöztet. A mi sorsunk és holnapunk is annak kezében van, aki róluk gondoskodik.

Szívünk súlyos fogyatkozása, hibája, bűne az, hogy nem ismerjük igazán Istent (Jn 17,3). Nem merjük és nem akarjuk elhinni, hogy nála jó kezekben van sorsunk, a jelenünk és a holnapunk is. A holnap miatti nagy nyugtalanság Jézus által szűnik meg, aki feltárja előttünk Isten atyai szeretetét és gazdagságát. Elmondja, hogy Isten még a hajszálainkat is számon tartja. Hogy nem a vaksors, nem a halál hanem Isten kezében vagyunk, aki Fiát adta értünk, hogy általa valóban szabaddá legyünk a holnap félelmeitől. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8,36).

Gáncs Aladár