Evangélikusok

Négyezer-egyszáznegyvennégyszer vette fel a telefont...

Börönte Márta

Láthatatlan gyülekezet – így nevezzük már régóta azokat a hallgatókat, akik az evangélikus félóra adása után felemelték a kagylót, és tárcsázták a telefonszolgálat számát, a 400-3057-et. Volt, aki a rejtvénymegfejtéssel, volt, aki egy kérdéssel, kéréssel vagy észrevétellel jelentkezett. De nagyon sokan azért hívták a Missziói Központ számát, mert tudták, hogy – ha esik, ha fúj, télen, nyáron, ünnepek alatt, mindig – Börönte Márta lelkésznő lesz a vonal végén – kéthetenként hétfőn, fél kettőtől négyig. Akivel mindenről lehet beszélgetni, mert türelemmel, lelkipásztori figyelemmel hallgatja hívóit. Időközben a "láthatatlan gyülekezet" egy része a nyári, piliscsabai rádiómissziós konferenciáknak köszönhetően "láthatóvá vált", így még személyesebbek lettek a telefonos találkozások is. Börönte Márta most elbúcsúzik ettől a szolgálattól. Ennek apropóján arra kértük: idézze fel az elmúlt hat esztendő legszebb pillanatait.

– Ez év adventjében indulna a hetedik szolgálati évem a rádiómisszióban. Ez alatt a több mint fél évtized alatt 4144-szer vettem fel a telefont, és mondtam a kedves hallgatónak: „Erős vár a mi Istenünk! Rádiómisszió. Hallgatom Önt!” Sok hallgatóval ismerkedtem meg a telefonon keresztül. Volt, akivel csak egyszer beszélgettem, míg másokkal éveken át hetente kétszer, rendszeresen.... Számos alkalommal alakultak ki lelkipásztori vagy „csak úgy” beszélgetések, „Mi történt Önnel?” kérdéssel nyitva. Sokan telefonáltak rejtvénymegfejtéssel, kritikával, javaslatokkal, kértek informá- ciót, az elhangzott vers vagy zene címét – vagy éppen hitbeli és erkölcsi kérdések megbeszélésére nyílt alkalom. Azt éltem meg ebben a szolgálatban, hogy eszköz lehetek Isten kezében. Próbáltam felfelé mutatni rá: mert a segítség tőle jön. Egyik kedvenc zsoltáromat is idéztem sokszor, a 121.-et: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön.”

– Mivel gazdagította lelkészi pályádat, egész személyiségedet ez a speciális szolgálat, a láthatatlan gyülekezet gondozása?

– Gyökössy Bandi bácsi „Kézfogás a magasból” című sorozatának 45. számában olvastam: „Nem tudok eléggé hálát adni Istennek, hogy néha megtapasztalhatom azt a különös csodát, hogy Jézus ma is, mindörökké ugyanaz. Nem tudom megmagyarázni – bár a lélektan felől valamit itt-ott értek –, miképpen lehet az, hogy egy beteg, összetört, erőtlen, szétzilált lélekkel letérdelünk könyörögni, imádkozni – és egyszer csak ott valami történik. Mi történik? Nem tudom, de valóban érezzük Jézus jelenlétét. És látom, hogy valaki, aki béna volt – járni tud, beteg házasságok gyógyulnak, szétzilált idegzetek rendbe jönnek. Ujjongva tapasztalom, hogy ma is vannak csodák, mert igaz az, hogy »erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek« (ApCsel 1,8).” Ezeket a csodákat viszem tovább a szívemben. A hittapasztalatot, hogy kit hogyan segített meg a kegyelmes Isten.

– Mégis úgy érezted, eljött a búcsú ideje. Miért döntöttél így?

– Imádkozó ember vagyok. Fontos számomra Isten vezetése. Mindenkit vezet a mi Urunk – aki engedi vezetni magát... Mindenkinek van egy belső hangja, amely jelez, ha odafigyelünk rá, ha meghalljuk ezt a csendes hangot. Isten más feladatokat ad ezután mind a magánéletemben, mind a szolgálatomban. Alázatosan elfogadtam. Az ok egyszerű: lassan két éve iktattak be Rákosszentmihályon gyülekezeti lelkésznek. Istennek hála, nő a gyülekezet, és több a szolgálatom.

– Azért nem lehet könnyű a személyes, baráti szálakat elvágni... De talán nem is kell? Hol, mikor, hogyan találkozhatnak veled a jövőben a hallgatók?

– Sant Darshan Singh mester mondta egyszer, aki nagyon közel került Istenhez, hogy „a szeretet csak elkezdődik, de be sohasem fejeződik”. A szeretet tehát, vallom én is, folytatódik. Isten szeretetét állandóan kapjuk! A szolgálatom a Missziói Központban ugyan most lejár, de tudunk egymásért imádkozni, hiszen „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”. Az országos evangélikus találkozókon is van lehetőség arra, hogy személyesen találkozhassak a hallgatókkal, már nemcsak a telefonvonal két végén, hanem – amint a nyári piliscsabai rádiómissziós konferenciákon is – szemtől szemben, Jézussal és egymással közösségben. Mert a szeretet folytatódik...

– Rádiómissziós kollégáim és a hallgatók nevében is szívből köszönöm a szolgálatodat, és kívánom Isten áldását további utadon!

(A Kossuth rádióban 2003. augusztus 18-án elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.)

Kőháti Dorottya

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Missziói Központ – Evangélikus Rádiómisszió