Egyházunk egy-két hete
Nikla titka
A niklai kápolna épülete |
"Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz" (Jn 12,24) – Jézus szavai különös érvényt szereztek Aradi György balatonboglári evangélikus lelkész prédikációjának ezen a napsütéses reggelen.
Az evangélikus Fischer család által 1930-ban épített kápolna ugyanis a II. világháború után kifosztva és meggyalázva az idő martalékává lett. A szétszórt emberi csontok és a magára hagyott épület a „halottak emlékezete helyett az emlékezés halálának helyévé vált”. Egy család „bizonyságtétele” látszott romba dőlni. De a „meghalt búzaszem” mára sokszoros termést hozott, hiszen a falu egész közössége fontosnak tartotta, hogy ezt az elhanyagolt, magára maradt kápolnát felújítsa, megszépítse, a község egyik büszkeségévé tegye. Nem akármilyen „termés” ez, hiszen a mintegy nyolcszáz lelkes Niklán – a legutóbbi népszámlálás során – mindössze hárman vallották magukat lutheránusnak, így a felújítás mögött nem állt evangélikus gyülekezet. (A kápolna romja néhány évvel ezelőtt jogilag is az önkormányzat tulajdonába került át.)
A földbe hullott mag titkát példázza az is, hogy az eredetileg csak egy család által használt kápolna ma már felekezetre való tekintet nélkül várja az ide betérőket – a hívőket és az istenkeresőket egyaránt. Miként Aradi György mellett az ünnepi istentiszteleten is részt vettek a környékbeli felekezetek lelkipásztorai – Balsai Tamás és Temesvári János katolikus plébánosok, valamint Jakab László Tibor református lelkész –, úgy a jövőben is szeretnének több ökumenikus alkalomnak helyet adni a kápolnában és az azt övező kápolnakertben.
Ezen a szombaton a niklaiak – dr. Fülöpné Kesztyüs Ágota polgármester vezetésével – méltóképpen öregbítették koszorús költőnk, az evangélikus Berzsenyi Dániel (Egyházashetye, 1776. május 7. – Nikla, 1836. február 24.) egykori lakóhelyének hírnevét. Legyen még sok áldott alkalom helye a település és a kápolna!
B. Zs.