Keresztutak

Felújított nemzeti kincsünk

A megújult Bazilika

Augusztus 20-ra megújultan, eredeti szépségében ragyog ismét az éppen húsz esztendő alatt, több mint négy és fél milliárd forintért felújított budapesti székesegyház, a Szent István-bazilika. A napokban befejezett munkához mintegy öt kilogrammnyi, 280 ezer darab színarany füstlemezt, tíz kiló féldrágakövet, ezer kiló festéket használtak fel. Restauráltak 1500 négyzetméter padló- és 6300 négyzetméter műmárvány burkolatot, 80 négyzetméternyi mozaikot, 750 négyzetméter falfelületet.

A felújítás során elkészültek azok a Róth Miksa által tervezett ólomüveg ablakok is, amelyek eddig csak a tervekben léteztek. Új a díszkivilágítás, a hangosító rendszer, de csak 2004-re fejezik be a műemléki nagyorgona restaurálását. A tornyok, a kupola rézfedése, a főhomlokzat, a bejáratok az épületet körülvevő korlátokon belüli teraszsétányok és a környezet: a teljes Szent István tér, a főbejárat előtti geometrikus burkolatú térfelszínnel méltó keretet ad a százados épületnek.

Csodálják hívők és hitetlenek

A két évtizedes munka hosszúnak tűnhet, igaz, a bazilika hajdani megépítése is évtizedeket igényelt. Tervezők váltották egymást, tragédiák kísérték az építkezést, és a történelem is közbeszólt – míg 1905-ben felszentelhették az 1845-ben kezdeményezett „hatalmas kupolás” templomot.

A fallal körülvett Belváros egykori peremén a 19. század közepén új település létesült, amelyet II. Lipót koronázásának emlékére Lipótvárosnak neveztek el. Ott állt Zitterbarth János plébániatemploma. A városrész ugyan nagyszabású építményről álmodott, de a kancellária csak egy ideiglenes templom építésére adott engedélyt, amely 1817-ben el is készült. Ám a nagyra törő tervről nem mondtak le. A városi tanács 1821-ben gyűjtést kezdeményezett, Pest város tanácsa pedig 1845-ben adott megbízást a számtalan főúri palotát, polgári házat jegyző kiváló építésznek, Hild Józsefnek egy „hatalmas kupolás” templom megtervezésére. A szabadságharc – mint korábban a nagy pesti árvíz – késleltette a megvalósulást, ugyanakkor siettette is, mert a Szent Lipót-plébániatemplom 1849-ben olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani.

A bazilika alapkövét 1851-ben helyezték el.

Kupolacsere

Hild váratlan halála (1867) után Ybl Miklós feladata lett az építés folytatása. Ekkor már a kupola teljes egészében éreztette nagyságát, ötvenegy és fél méter magasságban hajoltak egymás felé a belső bordák. Ybl saját ízlése szerint módosította, a neoreneszánsz stíluselemeivel gazdagította a templom tervét. Azonban azt is jelezte: a kupolát a bedőlés veszélye fenyegeti. Meglátása beigazolódott, amikor a készülő építmény „az egész városban hallható robajjal és a közelebbi környéket megrázó erővel összeomlott”. Ybl nemcsak újabb és szélesebb alapokra helyezte ezután a kupolát, hanem az épület egyéb megoldásaiban is szabadon járhatott el. Hild stílusát és annak egyoldalú vonalvezetését az olasz reneszánsz ihletésében építette át, csak az északi és déli toronyfalakon – melyek Hild idejéből valók – maradt meg a régi jelleg.

Anyagi gondok és Ybl halála miatt mégsem készült el a millenniumra a nagyszabású építmény. Kauser József műépítész vette át 1891-ben a belső terek kialakítását, a belső felületeket műmárvánnyal, az oltárokat sokszínű nemes márvánnyal burkolta. Ő is fejezte be a nagy munkát 1905-re.

Időközben megváltozott a templom titulusa, azaz védőszentjéről nyert neve, eredetileg ugyanis Szent Lipótnak, Ausztria védőszentjének nevét viselte volna. Ám Lollok Lénárd, a hazafias érzelmű plébános elérte, hogy az esztergomi érsekség az épülő bazilikát 1897-ben hivatalosan „Szent István apostoli király oltalmába” helyezze.

Ennek következtében módosult az ikonográfiai program, az oltárok ábrázolási, s a bazilika a nemzeti szentek panteonja lett. Megformálásukra Kauser kora legkiválóbb hazai művészeit kérte fel. Kicserélték a tizenkét apostol arcképével díszített főkapu feletti Szent Lipót-domborművet Senyei Károly fehérmárvány Szent István-tondójára. (Szent Lipót most a felújított altemplomban kapott helyet, miképp egy ritka szép Mária-szobor is.)

Szent Istvánnak ajánlva

A szentély félkupolájában láthatók Benczúr Gyula mozaikjai a szentmise allegorikus ábrázolásaival, a főpárkány alatt Mayer Ede Szent István életéből vett domborműsorozata fut körbe. A főoltár áttört kupolájú baldachinjában áll Stróbl Alajos carrarai fehérmárvány Szent István-szobra.

Majdnem görögkereszt alaprajzú a templom, amelynek berendezésén az olasz reneszánsz szelleme uralkodik. A pillérek, falak, boltozatok és a kupolabelső márványozásának forma- és színritmusa igazi ékessége a templomnak. A mellékoltárok képeit Benczúr Gyula, Nádler Róbert, Feszty Árpád, id. Vastagh György, Stetka Gyula, Roskovics Ignác festette, a bazilikabelsőt díszítő szobrokat Boldogfai Farkas Sándor, Stróbl Alajos, Fadrusz János, Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Senyei Károly jegyzik. A kupola díszítései Lotz Károly, Deák-Ébner Lajos és Székely Bertalan nevéhez fűződnek.

A Szent István-bazilika szentélyéhez illeszkedik a híres magyar zarándokhely, a Szent Jobb-kápolna, ahol 1971 óta őrzik az államalapító király mumifikálódott kézfejét.

A kincstár a templom történetéhez kapcsolódó muzeális tárgyakat mutat be. Aki pedig a bazilika kupolájának körerkélyéről letekint, fővárosunk pazar panorámáját csodálhatja meg.

(MTI)