e-világ

A mezőgazdasági géntechnológia legfőbb célja a hozamnövelés. Ennek érdekében a haszonélőlények szervezetébe egy másik élőlényből (sok esetben állatból; csirkéből, halból, de akár emberből) származó gén(eke)t juttatnak be. 2000-ben világszerte összesen 44 millió hektáron (azaz csaknem öt magyarországnyi területen) termeltek genetikailag módosított (GM) haszonnövényeket. Az Európai Unió egyelőre ellenzi a GM-növények termesztését, ami most az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közti kereskedelmi háborúval fenyeget. Az EU elutasító magatartása miatt a biotechnológiai vállalatok az elmúlt években Közép- és Kelet-Európában próbáltak új piacokat keresni. Ezen országok ki vannak szolgáltatva a vállalatok felől érkező nyomásnak. Hazánkban egyelőre még csak kísérleti ültetvények léteznek, a GM-haszonnövények kereskedelmi célú termesztése a hosszan tartó engedélyeztetési folyamat miatt viszont épp idén, 2003-ban indulhatott meg.

A legtöbb, a világon ma kereskedelmi forgalomban lévő, illetve nálunk szántóföldi kipróbálás alatt álló GM-fajtát néhány nagy multinacionális vállalat fejlesztette ki. Az általuk alkalmazott eljárások, módszerek és termékek szabadalmi védelem alatt állnak. A cégképviselők úgy vélik, hogy a géntechnológia egyaránt előnyt jelent a termelők, a kereskedők és a fogyasztók számára is. E technológia egyszerű és hatékony módszereket biztosít a termelőknek, alacsony költségekkel, oly módon segíti – a cégek elképzelése szerint – gondolkodni nem szerető, kényelmes gazdálkodót, akit minden cselekvésében hasznossági és gazdaságossági szempontok vezérelnek, hogy időt, fáradságot és intellektuális erőfeszítést takarít meg neki, nagyobb kényelmet és hasznot biztosítva.

Gyógyír a problémákra?

A mezőgazdasági géntechnológia egyesek szerint gyógyírt kínálhat a mai mezőgazdálkodás által előidézett problémákra. Valójában azonban éppen ennek az ellenkezője tűnik igaznak: a mezőgazdasági géntechnológia a jelenlegi, környezeti és társadalmi szempontból egyaránt fenntarthatatlan iparszerű, intenzív mezőgazdálkodási formák továbbvitelét jelenti. A GM-növények termesztése éppúgy igényli a vegyszerezést és a gépesített, monokultúrás művelést, mint „hagyományos” párjaiké. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának vizsgálatai azt igazolják, hogy a GM-növények termesztése – az ígéretekkel ellentétben – nemhogy kevesebb, hanem egyenesen több vegyszert igényel, ráadásul még a hozamokat sem növeli meg jelentősen.

Egy új gén bevitelének egy élőlény evolúciósan összecsiszolt, visszacsatolások és kölcsönhatások által finomam szabályozott génjeinek működésére vonatkozó következményeit még csak alig sejtjük. Átfogó vizsgálatok hiányában nehéz előre jelezni, hogy szervezetünk hogyan fog reagálni az új, gyakran vírusokból, baktériumokból származó gének termékeire: kelthetnek-e allergiát, lehetnek-e mérgezőek? Az eddigi sajnálatosan szórványos kísérleti adatok korántsem megnyugtatóak: arra utalnak, hogy számolnunk kell nemkívánatos „mellékhatások” megjelenésével.

Hosszabb távon a géntechnológia alighanem legkomolyabb kockázata az lehet, hogy a – már amúgy is monokultúrákra alapozott – mezőgazdaságot még tovább uniformizálja, mivel nem csupán egyetlen faj alkotja az ültetvényeket, hanem még az egyedek is gyakorlatilag azonosak genetikailag. A mezőgazdasági géntechnológia emiatt csökkenti az élelmiszerellátás biztonságát, mivel az egyforma egyedekből álló agrártársulás rendkívül sérülékeny a kártevőkkel, illetve az élettelen környezet módosulásaival (például az éghajlatváltozással) szemben. Ennek oka, hogy egy genetikailag azonos egyedekből álló társulásban nincs esélye arra, hogy felbukkanjon egy, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni képes egyed, így a termés teljesen megsemmisülhet.

Érdekek hálójában

Az intenzív mezőgazdaság negyven-ötven éve alatt már tájfajták, változatok ezrei tűntek el mindörökre a nagy hozamú, „modern” változatok egyeduralmának árnyékában. Mivel a géntechnológia rendkívül pénz- és tudásigényes eljárás, szinte kizárólag nagy multinacionális cégek foglalkoznak vele. A jelentős költségekkel kifejlesztett GM-fajták megtérülését szem előtt tartó biotechnológiai vállalatok minél gyorsabb piaci terjeszkedésre törekszenek. A géntechnológia alkalmazása jelentősen felgyorsította a világ agráriparában az elmúlt években megindult példátlan vállalat-összeolvadási és -kivásárlási hullámot, aminek következtében ma már maroknyi szereplő irányítja a világ vetőmag- és élelmiszer-termelésének, illetve -kereskedelmének zömét. A géntechnológia terjedése maga után vonta a szabadalmi rendszerek módosítását is: a felfedezés és találmány közötti különbség elmosásával lehetővé vált az élő anyag; a sejtek, szövetek, sőt az élőlények szabadalmaztatása is. Voltaképpen ez a tényező áll a géntechnológiai fejlesztések eredményeinek erőltetett ütemű piacra dobása mögött: a vetőmagok után begyűjtött jogdíjak és licencek hozzák az igazi hasznot.

A fenntartható és az élelmiszer-biztonság szükségleteit kielégítő mezőgazdaság az iparból átemelt módszerek helyett a természettől tanul, a tájba illeszkedik, a sokféleségre alapozva teszi stabillá a termelést, szelíd, organikus módszereket alkalmaz. Ebben a jövőképben a GM-növényeknek nincs helyük.

A géntechnológiai törvény megjelenését és a GM-élőlények esetleges jövőbeli magyarországi bevezetését eddig még nem előzte meg sem környezeti, sem gazdasági, sem társadalmi hatástanulmány. A hazai (és a nemzetközi) szabályozás speciális hiányosságain kívül alapvető elvi problémát jelent, hogy elméletileg sincs lehetőség a géntechnológiai eljárás során az élőlényekbe beültetett idegen gének (az ún. transzgének) elterjedésének megakadályozására. Egyre több idevágó nemzetközi tapasztalat bizonyítja, hogy az izolációs távolságok ellenére a virágpor elterjedése és a termés szétszóródása meggátolhatatlan. Hasonlóképpen szinte elkerülhetetlen a GM-növényeknek a nem módosítottakkal való keveredése az aratás, a tárolás és a feldolgozás folyamán.

Mivel a jogi szabályozás a természettudományos ismeretanyagra támaszkodik, itt viszont még számos kérdés megválaszolatlan, illetve jó néhány probléma megjósolhatatlan, a jog önmagában nem képes a géntechnológiában rejlő kockázatok kiküszöbölésére, legfeljebb a kockázatok minimalizálására és a kockázatkezelés hatékony megvalósítására töreked- het. A csomagoláson feltüntetendő kötelező jelölést a törvény csak azokra a termékekre írja elő, amelyekben a GM-öszszetevő fehérje vagy DNS formájában van jelen, s nem vonatkozik az adalékanyagokra, aromákra és az extrakciós oldószerekre, így az érintett élelmiszerek nagy része kiesik a hatálya alól. (Forrás: www.zpok.hu/genmanipulacio)

Géntechnológia – Isten áldásával?

A gének módosítása az ökológiai, társadalmi és gazdasági veszélyeken túl etikai problémákat is felvet: hogyan gondolhatják Istenben hívő emberek, hogy mi tökéletesebbet alkothatunk, mint amit a Teremtőtől kaptunk? Nem istenkáromlás-e belenyúlni a természetbe, és oltalmi jogot kérni a nem általunk előállított, hanem „csak” módosított élőlényekre? A pápa – a génpiszkálás éllovasai által oly gyakran emlegetett érvben valós lehetőséget látva, miszerint a harmadik világ élelmezési gondjait hivatott megoldani – támogatólag nyilatkozott róla. „Génmanipuláció Isten áldásával” – ezzel a címmel jelent meg egy cikk 2003. augusztus 21-én a Budapesti Napban. A Szentszék szerint támogatni kell a tudomány vívmányait, csakhogy épp a tudomány nem tudja bizonyítani, hogy szervezetünkre, a teremtett világra nincsenek káros hatással a genetikailag módosított élelmiszerek.

Az egyházi segélyszervezetek dolgozói is arra figyelmeztetnek, ha a nagy konszernek gyártotta génmanipulált élelmiszert beengedik a harmadik világ piacaira, az még nagyobb függőségbe taszítja a különben is szegény országokat.

Isten tökéletes világot adott nekünk, amelyet nap mint nap gyorsuló ütemben teszünk tönkre, már gyermekeink, unokáink létét veszélyeztetve mindennapos cselekedeteinkkel.

Hiszek a gondolat teremtő erejében. Hiszem, hogy belső világunkkal teremtjük meg a bennünket körülvevő valóságot. Épp ezért van mit tennünk, mindannyiunknak, az ökológiai katasztrófával fenyegető világ gyógyításáért – a génmanipuláció területén is. Az egyház azonban, mint a hívő emberek közössége, még ennél is többet tehet...

Ferjentsik Viola