Egyházunk egy-két hete

Az orosházi fiatalok énekkara

Szentetornya hányatott sorsú település Békés megyében. Hét évtizeddel ezelőtt kétszáz hívő befogadására alkalmas templomot építettek ide, manapság azonban a vasárnap reggeli istentiszteleteket öten-hatan látogatják. Ezen kívánt változtatni a maroknyi leánygyülekezet világi vezetősége, amikor meghirdették az Ébresztőt, egy szabadtéri gyülekezeti napot, melyre a település valamennyi lakóját és az elszármazott volt helybelieket is meghívták.

A közigazgatásilag Orosházához tartozó Szentetornya neve ismert lehet a nem környékbeli újságolvasók előtt is. Sajnos többször szerepelt a sajtóban, mint a cigány-nem cigány ellentétek, kisebbségi villongások egyik helyszíne. Gyilkossági esetek is borzolták a helyiek kedélyeit, az ellenségeskedés és a megfélemlítettség tapintható a faluban. A még itt élő szentetornyaiak közül sokan szeretnének elköltözni, de ingatlanjaikat nem tudják eladni, hiszen ki akarna egy ilyen rossz hírű és légkörű településre költözni, ahol még egy ABC sincsen...

Szentetornya legfigyelemreméltóbb épülete a volt piactéren 1931-ben épített evangélikus templom. Építésekor már közel egy évszázada létezett itt gyülekezet, de mindenkori szerény anyagi helyzetüket jól jellemzi, hogy csak ekkorra tudtak elég adományt összegyűjteni a munkálatok megkezdéséhez. Az építők 200 férőhelyet alakítottak ki (volt olyan idő, amikor 2000 fősre becsülték a szentetornyai evangélikusok számát), évtizedek óta azonban jó, ha féltucatnyian látogatják az istentiszteleteket. A ma 2800 lelket számláló településen körülbelül huszonöten vallják magukat evangélikusnak.

Az egykor szebb napokat megélt parókia és lelkészlakás (ma gondnoki hivatal) szinte kong az ürességtől. Lelkész már régen nem lakik itt, a szolgálatot nyolc éve az Orosházáról átjáró Ribár János esperes végzi. A templom is rossz állapotban van. Kívülről tatarozásra, belülről festésre szorulna, és a bútorzatot is fel kellene újítani.

Mit lehet tenni ebben a helyzetben?! A könnyebbik megoldás a menekülés, a nehezebb pedig a cselekvés. Ez utóbbit választotta a gondnok, Szverle István és családja, akiknek a fejéből kipattant az „Ébredés 2003.” ötlete. Két hónapos szervezőmunka hozta meg a gyümölcsét augusztus 31-én, vasárnap. A máskor kongó ürességű templom majdnem megtelt a környező települések evangélikusaival (a szolgálattevőkkel együtt körülbelül 150 résztvevője volt a rendezvény- nek). A fellépést az utolsó pillanatban visszamondó Bel Canto Kamarakórus helyett az orosházi anyagyülekezet ifjúsági énekkara „ugrott be”. Zenés bizonyságtételük frissességet és lendületet hozott a templom falai közé.

A gyülekezeti napra szóló meghívást elfogadta Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület megválasztott püspöke mellett az egyházközséghez kötődő Gabányi Géza is, aki a svájci Erlinsbach lelkésze. Gáncs Péter igehirdetésében e napról, mint élete egyik fontos napjáról beszélt, hiszen hatéves országos missziós-evangelizációs lelkészi megbízatása éppen augusztus 31-én járt le. Missziós lelkészként utolsó szolgálata ez a szentetornyai evangélizáció, de ígérete szerint püspökként figyelemmel fogja kísérni a gyülekezet életben tartására, építésére tett, a maihoz hasonló próbálkozások eredményességét. Szimbolikus értelme van számára Szentetornyának, amolyan mérföldkő: valami réginek a végét és valami újnak a kezdetét jeleni.

Mintha jelképszerű lett volna az istentisztelet végére viharossá váló szél is, a megújulást hozó Szentlélek pünkösdi kiáradásának képe. Így lehetne a térségből, a rossz hangzású Viharsarokból olyan vidék, mely a nevét ezután a Szentlélek viharszerű munkálkodása miatt érdemli ki, és nem az örök elégedetlenség miatt – fejezte ki reményét Gáncs Péter. Ő is – hasonlóan az orosházi születésű, de már két és fél évtizede Svájcban szolgáló Gabányi Gézához – Jézus missziói parancsa nyomán a küldetés szükségességéről beszélt. Arról, hogy Jézus hív magához, mint a szentetornyai oltár fölött is olvasható: „Jöjjetek hozzám mindnyájan”; és aztán az eléje leboruló embert fölemelve elindítja a többiek felé. El kell végre indulni, továbbadni másoknak azt az örök igazságot, amit megismertünk – „nem azért, mert kérik, hanem mert szükségük van rá”.

Érdemes megjegyezni, hogy az alkalomra készülve a település minden postaládájába eljuttatták a meghívót, és néhány nem evangélikus falubéli is eleget tett a szíves invitálásnak. A folytatással pedig remélhetőleg nem kell megvárni a jövő nyári „ébresztőt”, amikor is a gyülekezet megalapításának 150. évfordulóját ünneplik majd, hanem addig is lesz több hasonló, „viharos” rendezvény.

Szegfű Katalin

Regionális hozzárendelés: Szentetornyai Evangélikus Leányegyház