Kultúrkörök

Az elmúlt hónapokban asztalomra került sok-sok könyv közül, amit elolvashattam, egy különösen is felkeltette érdeklődésemet. Az, amelyik a 16. század magyarországi reformáció életet alakító megjelenéséről szól. Címe a 121. zsoltár egyik feldolgozását idézi: "Nem szunnyad őriződ, nem alszik az Úr, a te őriződ".

A német nyelvű könyv eredeti címe: Gott schläft nicht, er blinzelt uns zu. Írója a Bécsben élő magyar származású és nevű református lelkész, egyházfőtanácsos, tudós egyháztörténész, Németh Balázs. Néhány évvel fiatalabb nálam, vagyis kortársam. Egykor Budapesten, Heidel- bergben és Bécsben tanult teológiát, Bucsy Mihályt és Benda Kálmánt tekinti mestereinek. Három hónappal ezelőtt megjelent kötete (Peter Lang, Europäischer Verlag der Wissenschaften, 2003) segítségével újraolvastam a hazai reformáció történetét.

Az utóbbi években szokásommá vált az újraolvasás. Mit értek ezen? Mi ösztönöz erre? Ha előveszem ifjúkorom olvasmányait, kiderül, hogy évtizedek múltával egészen máshogy értem a már ismertnek vélt sorokat. Ez érvényes az irodalmi értékekre (Arany Jánostól Dosztojevszkijig, Hamvastól Spenglerig), sőt az egyháztörténet egy-egy korszakának dokumentumaira is. Az újraolvasás a teológiában is hasznos. Amikor 1973-ban a Római Katolikus–Evangélikus Közös Bizottságban, Genfben megkezdtük a tizenegy évig tartó munkát, az egyik római katolikus professzor (dr. Pfnür münsteri tanár) azt mondta: „Olvassuk újra a 16. század iratait, az Ágostai hitvallást és a Tridentinumot. Hátha mást látunk ezekben az ismert iratokban, mint eddig gondoltuk.” Igaza volt.

A magyar egyháztörténettel is így vagyok, különösen a reformáció időszakával. Egyre fontosabb lett számomra a világi és az egyházi háttér közti össze- függés, elavultnak érzek olyan régi kategóriákat, mint például a reformáció és ellenreformáció. Kérdések sora tolul elém: mi volt egykor fontos? Miben tévedtem? Hol nem voltam következetes? Mikor nem hallgattam a másik félre? Éppen ezért ma szívesebben beszélek 16–17. századi egyházi megújulásról, mint hitújításról, ellenreformációról.

Ugyancsak máshogyan látom a magyarországi klasszikus protestantizmus indulását és kialakulását. Vallom, amit Sólyom Jenőtől tanultam: „egy hit – két hitvallás”, mely jellemző volt a 16. századra. Németh Balázs Bécsből nézve értékeli a magyar reformáció kialakulását. A teológia és vallásszociológia határán mozog, de úgy, hogy nem marad a senki földjén. Komolyan veszi az élő Isten hűséges cselekedeteit, ugyanakkor érzékletesen mutatja be, hogy nemcsak új tanítás vagy normarendszer született a 16. században, hanem a társadalomra is hatást gyakorolt a reformáció. A szerző az új protestáns életforma kialakulását figyeli és mutatja be az emberek egyéni és közösségi életében. Munkájából kiderül: még politikai és gazdasági értelemben is kettévált az amúgy is három részre szakadt Magyarország népének felfogása és életvitele. A felekezeti háttér szerint Habsburg Birodalomhoz tartozó Nyugat-Magyarország és a Felvidék, illetve a török hódoltság területe és Erdély világában a mai napig észrevehető egyezések és különbségek jelennek meg.

Németh Balázs megvizsgálja a vándorprédikátorok jelentőségét, a nemes családok kapcsolatát, akik részben a humanizmus, részben a reformáció hatása alá kerültek a közeli Németországból, valamint a szabad királyi városok aránylag jómódú polgárainak peregrinus diákjait, akik Luthert vagy Melanchthont hallgatták – ezek együtt mind jelentős hatással voltak a magyarországi reformáció elterjedésére. A három részre szakadt akkori Magyarországon a római egyház befolyása ideiglenesen lecsökkent, és a protestantizmus megerősödött. Különösen érdekes, hogy a század elején a lutheránus irány volt a jellemző, majd egyre inkább a református jellegű magyar protestantizmus terjedt el. De az evangélikus és a református hatás társadalmi vetületekben is kimutatható.

A szerző érzékletesen fedezte fel szülőhelyén, Nagykőrösön, hogy az egyszerű nép életében mit jelentett – és talán jelent még ma is – a protestantizmus. Nemcsak az ún. magas kultúrában, akadémiai, irodalmi szinten, hanem az egyszerű nép hétköznapi életében is nagy változást hozott a reformáció. Kialakult egy római katolikus és egy református Nagykőrös. Lakosai nemcsak az istentiszteleti életben követtek más formákat, hanem a házak külseje és berendezése, az étkezési szokások, az ünnepek külső megünneplése jellegzetesen két részre osztotta a települést. Tulajdonképpen ez a felismerés indította el Németh Balázst annak kutatására, hogy a felekezetekhez való tartozásnak milyen társadalmi vetületei lehetnek.

A könyv olvasása közben egyáltalán nem zavart, hogy a szerző tudatos református szemszögből lát mindent, és saját felekezete álláspontját tükrözve ír. Azt érezhetjük, amit a Sárospataki Kollégium falán lévő tábla felirata sugall: ott már 1531-től református kollégium működött. Tudjuk, hogy a fiatal Kálvin János abban az esztendőben még humanista lévén jogot és római irodalmat tanult, vizsgadolgozatát is ebből írta, és csak ezután kezdett a teológia iránt érdeklődni, de ezt felekezeti öntudatnak is elkönyvelhetjük. Fontosabb számunkra, hogy amit Németh Balázs ír, az egykor és mai is érvényes, hogy tudniillik a reformáció mondanivalójának hatása és sodrása van – vagy kell, hogy legyen – a társadalom életére is.

Talán más úton járnak az evangélikusok és a reformátusok ebben a vonatkozásban. A lutheriek a családi és munkaetika vonalán mutatnak gyümölcsöket, a kálviniak a direkt politizálás kockázatát is vállalják, nemcsak elszenvedői, de alakítói is akarnak lenni társadalmunk életének. Az azonban kétségtelen, hogy a klasszikus protestantizmus két ága nem marad hatástalan a magyar társadalom életére, és kell, hogy ma is aktív szerepük legyen.

Németh Balázs kitűnően mutatja be, hogy az élet jelentős stációinál (születés, házasságkötés, halál esetében) mit jelentett a protestantizmus. A keresztség, az emberré nevelés, az eljegyzés, esküvő, családi élet, szexualitás, a válás ügye, a temetés, a halál és halál utáni élet képzetei egy protestáns közegben mások, mint a római katolikus környezetben. Ugyancsak elmondható ez az ünneplés formáiról és arról, hogy milyen szerepet játszott az egyház az élet küzdelmei, nehézségei, tragédiái között. Az egyház megtartó közösség, nemzedékek sorát tartja össze. Az istentiszteleti nyelvhasználat, a bibliaolvasás szerepe, az énekeskönyv és a kalendáriumok jelentősége, az iskolai oktatás és hitoktatás jellege mind-mind jellegzetesen meghatározott a felekezethez való tartozás szerint.

Külön érdekes fejezete a könyvnek a világkép és világnézet kialakítása, ahogyan például a két felekezetben a török megszállás problematikáját a világvége és ítélet szempontjából értelmezték. Ugyancsak ebben a fejezetben olvashatunk a népi gyógyítási módszerek, a babonák, sőt a boszorkányüldözések felfogásának különbségéről is.

A szerző gyakran hivatkozik a szakirodalomra, és utal német, osztrák, magyar, francia, sőt holland forrásokra is. Érdemes lenne a könyvet magyarul részletesen is ismertetni teológiai vagy értelmiségi folyóiratainkban. Németh Balázs könyve európai érték, a Nyugaton kevésbé ismert magyar protestantizmus első évszázadának hiteles bemutatása.

Dr. Hafenscher Károly