Keresztutak

A Református Egyház Doktorok Kollégiuma augusztus 26–29. között tartotta éves konferenciáját. Lelkészek, kutatók és érdeklődők gyűltek össze az egyes szekciókban, hogy megvitassák a különféle teológiai kérdéseket, valamint az elmúlt esztendő kutatási eredményeit.

Jómagam – mint minden évben – az egyházi néprajzi szekcióban vettem részt, amelynek programja idén is igen változatos volt. A Kárpát-medence minden egyházában akad még feltáratlan anya- és jegyzőkönyv vagy egyéb iratköteg, amely rávilágít a különböző felekezetekhez tartozó gyülekezetek múltjára és vallási gyakorlatára.

Örvendetes módon ez évben két evangélikus témájú előadás is elhangzott. Csetényi Mihályné – bár ő maga nem evangélikus – az egykori csépai egyházfelügyelő, postamester, Kovách Albert életét és munkásságát mutatta be. Mint vidéki értelmiségi, Kovách Albert postamesteri tevékenysége mellett amatőr régész és nyelvész is volt, a Tiszazugi Archeológiai Magántársulat titkári teendőit is ellátta. Tájszavakat gyűjtött, amelyeket rendszeresen közölt a Magyar Nyelvőr 19. századi köteteiben, majd ásatásokat vezetett és dokumentált. Több mint négy évtizeden át, 1907-ben bekövetkezett haláláig volt a csépai evangélikus gyülekezet felügyelője, amely tisztséget felelősséggel és lelkiismerettel látott el.

Németh Tibor, a Szegedi Tudományegyetem IV. éves néprajz szakos hallgatója a bakonytamási gyülekezetben kutatott. Munkája során a konfirmáció menetét mutatta be a 18. század végétől a 20. század közepéig az egyházközség levéltárában található iratok, valamint az idősebb gyülekezeti tagok elbeszélései alapján. A kutatás eredménye híven tükrözte, hogy a különböző korok konfirmációi gyakorlatát az egyházi rendeletek, a lelkészek, de leginkább a gyülekezet alakította, és csak az honosodhatott meg, amit a hívek is elfogadtak. Mindez a különböző vidékeken és gyülekezetekben szintén érvényes – amint az a hozzászólásokból is kiderült.

Bár a gyülekezetek történelmével, az egyházfegyelemmel, a különböző lelkészek életével és munkásságával foglalkozó beszámolókat is figyelemmel kísérte a közönség, igazi érdeklődést mégis azok az előadások váltottak ki, amelyek kapcsolódtak mindennapi hitéletünkhöz, illetve egyházi szokásainkhoz. Így a temetkezéssel, úrvacsorával, konfirmációval kapcsolatos referátumokat követően a hozzászólásokból, illetve a felmerülő kérdések alapján újabb kutatási témák is körvonalazódtak.

Veres Emese-Gyöngyvér