Egyházunk egy-két hete
Renovált gyülekezeti ház
Isten mencshelyi hajléka
A renovált gyülekezeti ház |
A Nyugati Egyházkerület püspöke Lk 12,32 alapján elmondott prédikációjában kiemelte, hogy az ünnepnapoknak az a nagy kísértése, hogy bár a múltat lezárják, mégsem visznek előbbre. Az öröm után elcsüggedünk, megfáradunk. Örülünk a találkozásoknak, de utána csak loholunk egymás mellett. Tudjuk, hogy az élet egészen más, mint amit ezek a percek nyújtanak. Milyen messze van egymástól a teli templom és az ünneptelen valóság! Ám vajon milyenek lesznek a jövő hétköznapjai? Az ember igazi öröme az Istenben való bizalomban van elrejtve, nem a hipermarketek polcain vagy a Nemzetközi Valutaalap tárgyalóasztalánál. Jézus örökségbe adta nekünk a szeretetet, békét, és ezért van reménységünk, nem a múló ünnep miatt. A fogyás ellenére így lehet a mencshelyi gyülekezetnek is jövője, ha abban bízunk, aki ezt ígérte nekünk.
Az ünnepi közgyűlésen Molnár Gyula felügyelő elmondta, hogy az egykori iskola államosítása után 8,5 millió forint kárpótlást kapott az egyházközség, és úgy döntöttek, hogy ebből a pénzből a régi gyülekezeti házat renoválják. A falak és a belső gerendás mennyezet kivételével mindent felújítottak, és a teremben elhelyezték Kossuth Lajos faragott emléktábláját is, annak emlékére, hogy gyermekei 1849 nyarán a paplakban rejtőzködtek.
Ezt követően került sor a gyülekezet egykori lelkészéről való megemlékezésre. Az ünnepségen jelen lévő Horváth család nevében dr. Horváth József köszönte meg a mencshelyiek szeretetét. Mint elmondta: lelkész édesapja – aki 1951–1991 között szolgált a településen – csak egy láncszem volt az igehirdetők sorában. Sokak számára talán „személytelen” a felavatott emléktábla, hiszen akiről szól, nem volt híres ember. Akik viszont ismerték, tudják: olyan valaki volt, aki ha olykor keményen is szólt, csak azért cselekedett így, mert a bűnt soha nem akarta szalonképessé tenni.
A felszólalók között Kiss Attila egyházmegyei felügyelő megemlítette: Horváth József olyan nehéz időkben végezte szolgálatát, amikor megélhetése érdekében a helyi termelőszövetkezetben is dolgoznia kellett. Ittzés János püspök a megkezdett gondolatot folytatva elmondta, hogy bocsánatot kell kérnünk attól a lelkészgenerációtól, akiknek másodállást kellett vállalniuk.
Az ünnepséget komolyzene és a hittanos gyerekek szolgálata tette színesebbé. Majd a templomból kivonulva az eső sem akadályozhatott senkit abban, hogy megtekintse a megújult gyülekezeti házat. A kis közösség vendégszeretetéért pedig hálás lehet mindenki, aki megtisztelte jelenlétével a mencshelyiek ünnepét.
M. Gy.
Regionális hozzárendelés: Mencshely–Nagyvázsony–Szentantalfa–Zánkai Társult Evangélikus Egyházközség