Egyházunk egy-két hete

Még állványok között

A közelmúltban befejeződött a Deák téri evangélikus templom tetőzetének és külső homlokzatának két éven át tartó felújítása, belső terében pedig a fűtés korszerűsítése és a falak tisztasági festése. A gyülekezet tagjai augusztus 31-én, vasárnap a 11 órai istentiszteleten adtak hálát Istennek az elvégzett munkákért. Az igehirdetés szolgálatát D. dr. Harmati Béla püspök végezte. Prédikációjában – melynek Mt 5,14–16 volt alapigéje – a világítás, a krisztusi világosság továbbadásának feladatáról szólt. E téren mind az egyes keresztény embernek, mind az „Insula Lutherana”-ként ismert épületegyüttesben működő egyházi intézményeknek s a megújult templomnak is fontos szerepe van.

Az istentiszteletet követő közgyűlésen Gryllus Vilmos, az egyházközség felügyelője számolt be összefoglaló jelentésében a templom felújításáról. Bevezetőjében idézett dr. Zsigmondy Jenő egykori felügyelő beszédéből, mely a templom felszentelésének 100. évfordulóján, 1911-ben hangzott el: „Kétségtelen, hogy a mi régi kedves csonka templomunk napjai meg vannak számlálva, és reméljük, hogy romjaiból egy nagyobb és szebb, az ország szívében létező testvéregyházakhoz és a főváros központjában fekvő legszebb térhez méltóbb, külső megjelenésében is impozánsul ható új templom fog mielőbb épülni.” A templom állapotát már akkor ilyen borúlátón ítélték meg. Pedig akkor még sejtelmük sem lehetett a későbbi, második világháborús bombatalálatról és a metróépítések templomunkra nézve hátrányos következményeiről. (Emlékezetes, hogy a 80-as évek elején – miután a metrófúrópajzsok a templom alatt haladtak el – nagy erőfeszítésekbe került az épület megmentése, és azóta is állandó terhelést jelent a rendszeres rázkódás.)

Ami az építmény megítélését illeti, abban nagy változást hoztak az 1911 óta eltelt évtizedek. Ma ugyanis nem mint bontásra méltó csonka templomot, hanem mint a Belváros és a Deák tér gyöngyszemét, Pollack Mihály remekét tartják számon. Így 1999-ben egy olyan rekonstrukció előkészítése kezdődött meg, amely nemcsak a külső megjelenés csinosítását, hanem a szerkezeti problémák orvoslását is célul tűzte ki. A gyülekezet anyagi ereje a példás adakozás ellenére sem lett volna elegendő egy ilyen nagyszabású rekonstrukció elvégzéséhez. 2001-ben a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala, valamint a Kulturális Örökség Minisztériuma anyagilag felkarolta templomunk ügyét. További segítség érkezett a Déli Egyházkerülettől, a Pesti Egyházmegyétől, illetve Belváros-Lipótváros Önkormányzatától is.

Az ünnepen az egyházközség vezetői köszönetet mondtak a támogatóknak és mindazoknak, akik a templomfelújításban munkájukkal szerepet vállaltak. De mindenekfelett hálát adtak Istennek mindazért az áldásért, amelyet a Deák téri templom jelenthetett, jelent és reménység szerint jelenteni fog sokaknak – annak az Úrnak, akiről Túrmezei Erzsébet így vallott a templom 175 éves jubileumi ünnepén:

„Ő maga szólt itt! Ő maga járt itt! / Lelkével Ő tett annyi csodát itt! / Ma sincs új élet, béke, csak nála. / Szóljon az ének! Zengjen a hála! / Hisz ma is itt jár, hogy megsegítsen! / Te háromságos egy örök Isten, / ezért a drága házért is áldunk!… / Sok új csodák felé indul a lábunk.”

Ifj. Cselovszky Ferenc