A közelmúlt krónikája

Amikor Arcadiában jár az ember, megérezheti, miért ezen a földön született meg az, amit az európai ember művészi szépnek nevez. Az illatok, a színek, a formák, a táj és az ember olyan harmóniában vannak itt, amely valóban megindíthatja a lelket, és alkotásra ihletheti. Egy klasszikus kori görög szobor vagy az epidauroszi színház maga a kézzelfogható, szemmel látható szépség. Kicsit a „mi Arcadiánk” volt augusztus 21-től 24-ig a piliscsabai Béthel Missziói Központ, ahol maga a nagy "Alkotó", az Isten állt valami hasonló, de mennyei harmónia mögött. A földig, az emberig hajolva ismételte meg újra és újra teremtő gesztusát, hogy létrehozza a lélek megannyi – kézzelfoghatatlan, szemmel láthatatlan, szívvel érezhető – gyümölcsét.

Zászkaliczky Pál Fébé-lelkész nyitó áhítata – melynek alapigéje: „adjatok hálát mindenkor mindenért” (Ef 5,15–20) – elénk tárta azt az egyetlen lehetséges lelki viszonyulást, amelyben megnyilatkozhat a Kegyelem Urának bölcsessége: az alázatot. A kedves diakonissza testvérek reggeli áhítataiból ennek fényében maga a krisztusi szerénység és a hit boldogsága sugárzott át; derűjükből, erejükből, mindenhol jelen lévő angyali szolgálatkészségükből pedig az embereket szolgáló Krisztus nézett ránk.

Az evangélizációkat a mohácsi lelkész házaspár, Németh Pál és Némethné Tóth Ildikó tartotta. Németh Pál igehirdetéseiben Ádám és Jézus, Ábrahám és Jézus, valamint Mózes és Jézus kapcsolatáról beszélt, kirajzolva a bűnt legyőző, az ószövetségi hitet beteljesítő, gyermeki hűséggel szolgáló Jézus alakját. Némethné Tóth Ildikó evangélizációs előadásai a vakon született ember (Jn 9) meggyógyításának csodájáról és a hit tanúságságtételéről szóltak, és ezt folytatta a vasárnapi istentisztelet prédikációja is, mintegy keretezve a négy napot – ahogyan Pál apostol is a Lélek gyümölcseinek felsorolásában egymás mellé teszi az alázatot és a hitet.

Az evangélizációk után bibliakörökön nyílt alkalom a személyes beszélgetésekre és bizonyságtételekre.

Az isteni ige nagyszerű megszólalása mellett jelen volt a konferencián az inkarnálódott isteni szépség, a művészet is. Volt irodalmi felolvasó-délután, valamint diaképes előadásokat is szerveztek. Azt hiszem, mindannyiunkban megmarad dr. Szentpétery Péter megrendítő diasorozata Jeruzsálemről, Rómáról és Hirosimáról; az atomrobbantás sebeit magán viselő, romos, helyreállítatlan, mégis égbe meredő templomról, amely elemi erővel kiált a békéért. „Keressétek Istent, amíg megtalálható” – ahogyan az előadó megfogalmazta ezt az igével. Másnap pedig Regősné Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész teljességigényű, gazdagon illusztrált, érdekfeszítő előadását hallgathattuk meg a keresztény szimbólumok üzenetéről.

Szólni kell még a derűről; a mediterrán teraszokon eltöltött délutáni szieszták, a séták, a fák alatti esti beszélgetések felejthetetlen hangulatáról; kapcsolatok szövődéséről is.

Végül pedig vasárnap, a négy nap zárásaként és csúcspontjaként Némethné Tóth Ildikó szolgálatával úrvacsorai istentiszteleten vettünk részt, amelyen az élő hit bizonyságtétele annyira erős volt, hogy sokunkat indított az Úr szent vacsorájának vételére.

Azóta már megérkeztek a vonatok Kiskőrösre, Budapestre, Székesfehérvárra, Csömörre, Szegedre – és még ki tudja, hova. Mindenki kicsomagolta már és nézegeti, számba veszi az ajándékait. Én is „kicsomagoltam” már: sikerült megfogalmaznom érzéseket, gondolatokat, amelyeket az Úr kedves szolgáin keresztül közvetített felém. Nekem a legbecsesebb, legbensőbb élményem az, hogy szerényen, szelíden, szépen és mélyen magához vont a krisztusi szeretet…

Kocsis Klára

Regionális hozzárendelés: Béthel Missziói Otthon