Egyházunk egy-két hete

Az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) őszi alkalmai a gyülekezetépítés kérdéseit járják körbe. A „gyülekezetek feletti gyülekezetépítés” munkája többek között az egyház missziói szolgálatában jelentkezik, így az őszi vezérgondolathoz szervesen illeszkedett a szeptember 11-i évkezdő ülés témája is. Ennek fő apropójául az az új helyzet szolgált – amely minden bizonnyal az egyesület életében is új korszakot jelent –, hogy lelkészi elnökét, Szeverényi Jánost országos missziói lelkésszé választották.

Sajnálatos módon a nyárra tervezett EBBE-konferencia elmaradt; ennek címe lett volna „A kereszt bolondsága”, amely most az ülés áhítattémájaként jelent meg ifj. Fabiny Tibor nem lelkészi elnök tolmácsolásában. Igehirdetésében kiemelte: a szeptember 11-i évforduló kapcsán félelemben élünk. Reméljük, hogy ez a tragikus esemény nem történhet meg még egyszer, de jó tudnunk: nekünk, keresztényeknek minden helyzetben van mibe kapaszkodnunk – Krisztus keresztjébe. Ez a világ szemében bolondság, ám számunkra Isten bölcsessége (1Kor 1,18–31). Az érti igazán a kereszt teológiáját, aki maga is hordoz keresztet. Krisztus keresztje arra int, hogy vállaljuk a bolondságot, mert csak a kereszt a mi egyedüli megtartónk – hangsúlyozta az igehirdető.

Szeverényi János beszédének első részében arról tett bizonyságot, miképp is élte meg az országos missziói lelkészségre való elhívatását, megválasztatását. Különös, hogy az EBBE által megfogalmazott álmokhoz, célokhoz – úgy tűnik – a belmissziói szolgálat megkaphatja Istentől az eszközöket. Az Útmutatóban szereplő igék egyike így szólt akkor hozzá: „Azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ott hirdessem, ahol Krisztust még nem ismerték.” Magyarország ma ilyen hely, hiszen sokan nem ismerik az Urat – emelte ki.

Ezt követően az evangélizációs és missziói szolgálatról fejtette ki főbb gondolatait. (Tervei szerint az október 11-i országos evangélizáción – mely egyúttal missziói lelkészi beiktatásának alkalma is lesz – bővebben szól majd ezekről a kérdésekről.) Mint elmondta: megtérése óta végezheti a misszió szolgálatát, hiszen akik megtérnek, azok a következő percben már valamiképpen hirdetik Isten országát. Evangélizáció és misszió – mit jelentenek ezek a fogalmak? Hogyan olvassuk Máté evangéliuma végén? „Tegyetek tanítvánnyá minden népet”. Ha leegyszerűsítjük, ez az evangélizációt jelentené. Sokan azt mondják, hogy lejárt a nagy evangélizációk ideje – de ne mi mondjuk meg Istennek! Ha Neki úgy tetszik – például Ukrajnában, Oroszországban –, stadionok telnek meg ma is az evangélizációs alkalmakon, és emberek százai térnek meg.

Különösen nagy hangsúly van az utógondozáson is. Csak akkor tud egy keresztény másokat Istenhez vezetni, ha ő maga is az evangélium által megérintett és meghatározott ember. „Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam” – az evangélizáció sajnos nem mindig folytatódik tiszta, biblikus, evangéliumi tanítással.

Szeverényi János elmondta azt is, miképpen látja ma egyházunk evangélizációs és missziói munkáját. Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE), Külmissziói Egyesület, Fébé, Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE), Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz), Női Misszió, Kórházmisszió, Börtönmisszió, egyetemi lelkészség – sok-sok kis munkaszolgálat jött már létre, de úgy érzi, nincs mögöttük egy országos, tudatosan átgondolt stratégia.

Országos Presbiteri Szövetségről álmodik az előadó; ehhez csatlakozna a gyülekezetimunkatárs-képzés. Mivel sok nehézség van, áttörésre lenne szükség. Ehhez módszertani kérdéseket is tisztázni kellene, de véleménye szerint minden alapvetően hitkérdés: megtérés, imádkozás, küzdelem. A tapasztalatok szerint ott, ahol megtérések vannak, működik a misszió – a megtért ember elmondja a másiknak a tapasztalatát, elhívja barátját, testvérét.

Az EBBE lelkészi elnöke beszámolója végén közreadta azt a vázlatot is, amelyet a Missziói Bizottság számára írt missziói elképzeléseiről.

Az ülés utolsó szakaszában könyvismertetésre került sor: Magassy Katalin– Magassy Sándor „Keresztfa titka tündököl” című hittankönyvét mutatták be a jelenlévőknek. Elsőként Magassy Katalin foglalta össze röviden a kötet keletkezésének körülményeit, majd Kovács László dunakeszi lelkész mondta el személyes tapasztalatait a könyv hittanórákon való használatáról – ugyanis hét éve tanít segítségével: számítógéplemezen, majd CD-n tárolt anyagát fénymásolatban adta a gyermekek kezébe. A kiadvány használhatóságát bizonyítja az is, hogy a lelkész egyik csoportja országos hittanversenyt nyert.

Szakács Tamás