Evangélikusok

450 évvel ezelőtt hunyt el id. Lucas Cranach

A reformáció festőjének életpályája a német történelem azon mozgalmas évtizedein keresztül vezetett, melyet a fejedelmek hatalmi harcai és vetélkedései, a reformáció és a parasztháborúk fordulatokban gazdag, véres eseményei jellemeztek.

Lucas Cranach a kis felső-frank városkában, Kronachban látta meg a napvilágot 1472-ben. 1504-ben Bölcs Frigyes szász választófejedelem évi 100 arany fizetéssel Wittenbergbe hívta őt udvari festőnek. (E meghívás egyben első alkotókorszakának végét is jelzi, melyet javarészt portréfestészettel töltött.) 1505-ben Lukács mester az egyre híresebbé váló egyetemvárosba költözött, ahol festőműhelyt állított fel, és számos munkatársat foglalkoztatott.

Művei alapján egyik kortársa így vallott róla: „E portrék láttán lehet-e méltóbb dicséretet mondani, mint azt, hogy csak az élet lehelete hiányzik róluk?”

Neki köszönhetjük a reformáció szereplőiről készült számos arcképet, illusztrációt, melyek alapján joggal tartják őt a német reformáció dokumentálójának. Képein a bibliai történeteket együtt ábrázolja a kor történelmi eseményeivel. Vásznain a bibliai tanításokon alapuló dogmatikai kijelentések is „megelevenednek”. Elég csak oltárképeire gondolnunk, melyek szinte egytől egyig prédikálnak.

A nyomdászatban is jártas volt. 1522-ben a Cranach-műhely illusztrációival jelent meg Luther Újtestamentuma. Vallásos és oktató képeinek színvilága – saját patikájának köszönhetően – egészen egyedülálló. Az igazán sokoldalú művész a könyvkereskedés mellett vendéglőt is működtetett Wittenbergben, ahol saját termésű borával kínálták az arra járót. Építészként is sokat tett a városért, a sárkunyhókat egyre több kőépület váltotta fel. Mindennek következtében előbb tanácsossá, majd szász kancellárrá, idővel pedig – három cikluson át – Wittenberg polgármesterévé választották.

Lucas Cranachot egész élete során baráti szálak fűzték a reformátorokhoz. Szász Móric választófejedelemmé választását követően azonban Cranach elkészítette végrendeletét (1550), s lemondott minden korábbi tisztségéről. Követte az ex-válasz- tófejedelmet, János Frigyest előbb az augsburgi fogságba, majd Innsbruckba, s miután János Frigyes visszakapta hercegi rangját, Weimarba is vele tartott.

Szeretett feleségével, Brengbier Borbálával kötött házasságát a Teremtő több gyermekkel is megáldotta, közülük Lucas ugyancsak festőművész lett.

Az apa utolsó megkezdett művét a weimari városi templomban láthatjuk, melyet már fiának kellett befejeznie. Ezen a képen a kereszt tövében álló Keresztelő János és Luther Márton alakjai között életnagyságban látható a mester. A Krisztus oldalából kiömlő vér éppen az ő fejére hullik. Egyéni hitvallását – Krisztushoz és a lutheri reformációhoz való kötődését – ennél szemléletesebben aligha lehetett volna ábrázolni.

Id. Lucas Cranachot 1553. október 16-án – életének 81. esztendejében – szólította el a Mindenható. Sírja Weimarban, a Jakab-temetőben található.

Blázy Árpád