e-világ
"Még az ima sem segít a kánikula ellen"?
Néhány hete már annak, hogy az USA-ban és Kanadában bekövetkezett – talán nem túlzás, ha azt mondjuk: szinte apokaliptikus hatású – áramszünet sokakat rádöbbentett arra, hogy az emberiség nem a jó úton halad. Idén nyáron minden kétséget kizáróan bebizonyosodott: a globális felmelegedés nem kitaláció, és nem borúlátó környezetvédők rémhírkeltése.
A globális felmelegedés hatását ezen a nyáron mindenki megtapasztalhatta: több évtizedes melegrekordok dőltek meg mindenütt, szinte naponta álltak be új hőmérsékleti csúcsok. A csapadékhiány és a tartós forróság hatására az ivóvízkészletek döbbenetes mértékben megcsappantak. Szakemberek szerint rövid távon számolni kell azzal, hogy a Föld szárazabb területein az emberek a vízért fognak harcolni egymással. Európa több országában komoly erdőtüzek pusztítottak, amelyeket a hosszú ideje tartó szárazság miatt nagyon nehezen sikerült megfékezni. A globális felmelegedés, vagyis az átlaghőmérséklet tartós emelkedésének hatását immáron az állatok viselkedésében, költözködési, fészekrakó szokásainak megváltozásában is felfedezték a tudósok.
Ezek ma már tények. De lássuk az okokat és a következményeket!
A Föld klímaváltozása természetes jelenség, a különböző földrajzi helyek időjárása, éghajlata állandóan változik. Ám az utóbbi néhány évtizedben ez a változás felgyorsult. Ennek következtében alakulnak ki a szélsőséges időjárási jelenségek, a tomboló, pusztító viharok, a fogcsikorgató hideg, aztán szinte átmenet nélkül az elviselhetetlen forróság. Ezeknek a drasztikus változásoknak két fő okát nevezik meg a tudósok: az egyre nagyobb mértékű szén-dioxid-kibocsátást és a drasztikus mértékű erdőirtásokat. A légkörbe kerülő szén-dioxid kialakítja az üvegházhatást, és a csökkenő erdőterületek már nem tudják ellensúlyozni azt.
Mindkét jelenség hátterében a felelőtlen fogyasztói magatartás egyre nagyobb térhódítása áll. Az ember – növekvő kényelme érdekében – oly mértékben változtatja meg a Föld természetes adottságait, hogy immáron az élhető élet lehetőségét veszélyezteti ezzel. Tipikus példája ennek a magatartásnak a légkondicionáló berendezések rohamos terjedése. A melegben gépekkel hűtjük lakásunkat, autónkat, munkahelyünk helyiségeit, de közben azzal a hőmennyiséggel, amelyet kiengedünk, a légkört melegítjük tovább. Ráadásul a klímaberendezések árammal működnek, amelyet – jórészt – fosszilis tüzelőanyaggal fűtött erőművekben állítanak elő, amelyek szén-dioxidot bocsátanak a levegőbe, így növelve az üvegházhatást. A következmény: még nagyobb meleg, még több légkondicionáló…
Sajnos Magyarországon sem állunk túl jól a környezettudatos gondolkodás és magatartás terén. A szelektív hulladékgyűjtés ugyan egyre több helyen megvalósul, ám a szeméttelepeken még mindig egy helyre ürítik a szétválogatott szemetet, mert az újrahasznosítás nem megoldott. A más országokban bevált, környezetkímélő szél- vagy napenergiát hasznosító erőművek üzemeltetése helyett épp most terveznek felépíteni egy barnaszenet elégető erőművet Szombathely környékén, amelyhez külszíni fejtésű lignitbányát telepítenének. Ezen vállalkozás óriási környezetromboló hatása mellett állandó környezetszennyezést is jelentene, amely a határon túli területeket és az ott élőket is érintené.
Az egész világot érintő környezeti válsághelyzetben, az aszály miatt a pápa azzal a felhívással fordult a hívekhez, hogy imádkozzanak Istenhez esőért. És ekkor egy magyar bulvárlap a következő címmel jelentetett meg egy cikket: „Még az ima sem segít kánikula ellen!” Mi ez, ha nem a materialista, fogyasztói szemléletű, de leginkább nihilista ember demoralizáló provokációja azokkal szemben, akik lelkiismeretesen és óriási erőfeszítéssel próbálnak küzdeni a globális hatások ellen, és akik igyekeznek meggyőzni az embereket az élhető élet megőrzésének fontosságáról és arról, hogy ezért mindenki személy szerint is felelős? Mert a modern kor beszűkült látásmódú embere, aki saját kényelmének rendel alá mindent ezen a világon, elvárná, hogy Isten „hivatalból” ellensúlyozza, hozza rendbe mindazt a pusztítást, amelyet az ő pillanatnyi jóléte és igényeinek kielégítése érdekében véghezvisz. Mert Istennek ez a dolga, ezért van, ha van… – mondják.
Ám mi nem hagyjuk magunkat provokálni. Mert tudjuk, hogy Istentől semmit sem lehet fennhangon követelni. Tudjuk, alázatosan kell Istent kérni elsősorban arra, hogy világosítsa meg az emberek elméjét, hogy felismerjék: nem a fogyasztói társadalmak mindent felélő, elpusztító, „elfogyasztó” mentalitása a jó út, mert az a pusztulásba visz, és azt az utat éhínség és szenvedés szegélyezi.
Elérkezett hát a pillanat, amikor mindenkinek cselekednie kell az élhető élet megőrzése érdekében. Isten segítsen ebben mindannyiunkat!
Sánta Anikó