Kultúrkörök

Ata Kandó, vagyis Görög Etelka (az Ata az Etelka gyermeknyelvi kifejezése) méltatlanul keveset emlegetett alakja közéletünknek. Pedig a világhírű fotográfus mindamellett, hogy megismertette a világgal a dél-amerikai őserdők bennszülött lakóit, elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1956-os események dokumentálásában is.

A neves fotóművész nem akármilyen családból származott. Édesapja dr. Görög Imre nyelvtanár, nagyapja a Budapesti Műszaki Egyetem kitűnő algebraprofesszora, Beke Manó volt. Édesanyja, Beke Margit pedig legkiválóbb norvég műfordítónkként ismert.

Ata 1932-ben férjével, Kandó Gyula festőművésszel – Kandó Kálmán, az első egyenáramú villanymozdony megalkotójának unokaöccsével – Párizsba költözött, ahol portréműtermet nyitottak. A második világháború idején hazatértek, mert származásuk miatt kitoloncolták őket Franciaországból. A fasizmus idején önfeláldozó hősiességükkel több ember életét megmentették.

1954-ben a művésznő Hollandiába költözött, és az ottani képzőművészeti akadémián tanított fényképezést. Megbecsülését jelzi, hogy a Holland Fotóművész-szövetség vezetőségi tagjává választották.

Az 1956-os magyar forradalom híre Hollandiában érte. Amikor a menekültek áradata megindult nyugatra, Ata Kandó – vállalva a zord időjárást és a veszélyeket, a nélkülözéseket – a magyar határhoz, Andaura utazott, hogy fényképeket készítsen róluk. Helytállásáért később Nagy Imre-díjban részesült. „Éjjel-nappal talpon voltam, úgy éltem, mint a menekültek, a lábamon a cipő két hétig nem száradt meg. Több száz felvételt készítettem, folyamatosan küldtem őket a nyomdába. A legdrámaibb találkozásom Sárikával volt, akinek a szülei menekülés közben meghaltak, ő pedig sohasem nézett a lába elé, csak az égre, és azt mondogatta megállás nélkül: mindjárt jön anyu, és hoz nekem egy babát, vajon mi lett vele?” – írta a még 1956-ban megjelent „Édes hazám, Isten hozzád!” című fotóalbuma előszavában holland nyelven. A kötet legismertebb darabja, a „Szent Család” egy háromtagú menekült családot ábrázol. A könyv kiadásából származó teljes bevételt, fél millió holland forintot az emigránsok részére adta át a jólelkű fényképész.

Ata még jóval a háború előtt, 1961-ben és 1964-ben ellátogatott Dél-Amerikába, hogy a Brazília őserdeiben élő egyes indián törzsekről hiteles tudósításokat készítsen. Olyan törzseknél is járt, ahol előtte nem láttak fehér nőt. A bennszülöttek különös tisztelettel vették őt körül, mert megmondta, hogy három gyermek édesanyja. Megismerte a világukat, és tisztességes viselkedésüket emberi megbecsüléssel mutatta be. Ezen az európaiak számára ismeretlen vidéken és primitívnek nevezett emberek közt ő volt az első, aki látogatást tett. Az Amazonas és Orineio őserdeiben élő egyes törzsekről ezek az első hiteles dokumentációk. Ő ismertette meg a világgal a piraoa és yahuan indiánokat. Képei „A Hold gyermekei” címmel könyv alakban is megjelentek.

A világhírű művész alapító tagja a venezuelai Bennszülötteket Védelmező Bizottságnak. „Az őserdő a Föld legnagyobb temploma, elgondolkoztatja az embert mindarról, ami nem a megszokott napi életéhez tartozik. S az indiánoktól annyi mindent lehet tanulni a tisztességet és a gyakorlati dolgokat illetően” – vallja.

Ata Kandó több kiállítást is rendezett az utóbbi években Magyarországon. Idén szeptemberben ünnepelte a kilencvenedik születésnapját. Megözvegyült, most Hollandiában él, és minden alkalommal örömmel látogat haza. Tele van tervekkel, új kötetein gondolkozik, készíti legújabb felvételeit. Mindehhez sok sikert, jó egészséget kívánunk!

Berényi Zsuzsanna Ágnes