evél&levél

Az Evangélikus Élet 2003. október 5-én megjelent számában "Absztinencia – hitből" című cikkéhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A harmadik bekezdés azt sugallja, hogy hazánkban 1951-től a Kék Kereszt Egyesület, illetve az Evangéliumi Iszákosmentő Misszió betiltását követően ez a szolgálat "teljesen ellehetetlenült. Mindezek ellenére nem szűnt meg teljesen a misszió, hiszen először Siklós József, majd Balog Zoltán és felesége foglalkozott az alkoholbetegekkel".

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy 1946-tól kezdődően egészen 1967-ig szinte az egész országra kiterjedő iszákosmentő szolgálatot végzett dr. Szalay Károly ideggyógyász főorvos. Munkatársaival az első konferenciájukat a fóti Evangélikus Belmissziói Otthonban tartották 1947-ben, ahol még régi „kék keresztesek” – dr. Deák János, Bujdosó Jakab, dr. Csia Sándor – is szolgáltak. A legnehezebb években, 1948-tól 1962-ig mint Magyarországi Iszákosmentő Misszió működtek, és a konferenciákon, csendesnapokon, az evangélikus és református gyülekezetekben alakult iszákosmentő bibliaórákon csendben folyt tovább ez a munka, sajnos az akkori egyházi vezetés támogatása nélkül, de Isten segítségével és áldásaival – megszabadult iszákosok életének bizonyságaival.

1. után dr. Szalay Károly fogyó testi ereje miatt már inkább csak levélben erősítette az országban még akkor is sokfelé működő iszákosmentő bibliaórák résztvevőit egészen haláláig, 1973. október 23-ig.

Ezeknek az éveknek küzdelmes szolgálatairól, valamint a hazánkban működő, különböző iszákosmentő mozgalmakról Siklós József Pohárcsere című könyvéből lehet hiteles képet alkotni, illetve a Márkus Gábor munkaközössége által összeállított Tanít a múlt című könyvecskéből lehet bővebbet megtudni. Dr. Szalay Károlynak az Evangélikus Levéltárnak 1968-ban átadott – és tudtommal még fel nem dolgozott – iratait további kutatásra is ajánlanám.

Bernhardt Mátyásné Szalay Vera