A hét témája

Deák téri evangélizáció résztvevői

A hétköznapokon mindig forgalmas budapesti Deák tér a hideg, őszi szombat reggeleken szinte kihalt szokott lenni… Ám – s legyen első szavunk az örömé – nem így volt ez október 11-én, szombaton, a tizedik országos evangélizáció napján, amikor is már 9 óra után elkezdtek gyülekezni a hívek, s jó korán elfoglalták helyüket a Deák téri templom padsoraiban. Az igehallgatás, a beszélgetés, az úrvacsorás istentisztelet, az ország több pontjáról érkező evangélikus testvérek találkozása önmagában is nagyszerű alkalom. Október 11-e azonban tartogatott még egy "ünnepet az ünnepben": Szeverényi János országos evangélizációs és miszsziói lelkész beiktatását.

A napot megnyitó „iktató” istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vezetője – aki egyben a misszióért felelős püspök is – hirdette az igét Jel 14,6–7 alapján. Oltár előtti prédikációjában elmondta: nincs nagyobb kincsünk, mint Isten evangéliuma. A felséges Isten szolgálatába, Isten képviseletére lelkészeket hív el az egyház Ura. Szeverényi János új – missziói lelkészi szolgálatában – az eddiginél jóval nagyobb „gyülekezetben”: az egész országban hirdeti majd az evangéliumot. Nem szolgálata, hanem felelősségi köre lesz más. Isten országának csodája, hogy „angyalok”, küldöttek lehetünk, hiszen az örömhír ránk van bízva. És Isten üzenete ma is eleven, élő és ható! Ittzés János az oltár előtt álló Szeverényi Jánoshoz fordulva így zárta igehirdetését: „Végezd szolgálatodat alázattal, tág ölelésű szeretettel. Légy jó sáfára a reád bízott kincsnek.”

A prédikáció után D. Szebik Imre elnök-püspök végezte az iktatás szolgálatát, majd a lelkésztársak áldása hangzott el. Itt említjük meg, hogy Finnországból kifejezetten erre az ünnepi alkalomra látogatott el, és hozta a finn evangélikus egyház köszöntését Juha Auvinen, a Sanansaattajat, azaz a finn rádiómisszió igazgatója. (A finn rádiómisszió – a norvég NOREA-val egyetemben – az Evangélikus Missziói Központ fő támogatója.)

Az istentisztelet a beiktatott evangélizációs és missziói lelkész szószéki igehirdetésével folytatódott. Alapigéje egyszersmind az egész nap bibliai mottójául is szolgált. Ezékiel könyvének 16. fejezetében ezt mondja az Úr: „Maradj életben!”

A páratlan szépségű allegória Isten és az egyház szerelméről szól. Ha Isten az egyházra néz; gondozatlannak, sorsára hagyottnak, pusztulásra kivetett csecsemőnek látja. Az egyház, az ember megváltásért kiált. Istenünk, a látás, az irgalom, a könyörület Istene megszán, és így szól: „Maradj életben!”

Szeverényi János személyes bizonyságtétellel folytatta igehirdetését: „Isten meglátta az én sérült életemet is 25 évvel ezelőtt, elment mellettem, rám nézett, s hozzám is így szólt: Maradj életben! Ő hordoz, tanít, Ő vezet azóta, az Övé lettem.” Isten azt mondja ma mindnyájunknak: „tudok rólad”. Az Ő akarata az élet. A nap igéjét sem mi, emberek, hanem Isten adta tehát elénk – mutatott rá a missziói lelkész, majd arra emlékeztetett, hogy míg Távol-Keleten, Indiában nő a keresztények száma, és hetente két új gyülekezet születik; addig Európában évente 1 millióval kevesebb keresztényt és hetente 1 gyülekezettel kevesebbet (!) tartanak számon. „Európa félretette Istent, az Ő beszédét – az Úr azonban mégis jár-kel közöttünk, meglát, minket, magyar evangélikusokat, és nem hagy a nyomorúságban, a pusztulásban. Elénk adja az élet és a halál útját – válaszd az életet! Mondj igent Isten igenjére, először vagy sokadszorra életed során!” – zárta szavait Szeverényi János.

A személyes bizonyságtétel és az igehirdetés tökéletes biblikus megalapozását adta az országos evangélizációs lelkész missziói programjának, amelyet prédikációja után ismertetett. Az alap, amelyre a felelősen felépített, átfogó terv épül: a megtérés és az újjászületés. Misszió ott van, ahol Isten szeretete kiárad, és lángra gyújtja az ember szívét. Az újjászületett ember az első perctől fogva misszionárius – hangsúlyozta Szeverényi János. Missziós programjában a lelkész szólt a gyülekezeti missziós munka fontosságáról, korunk sok esetben káros és destruktív „vallásosságának” kihívásairól (például a New Age veszélyeiről), valamint arról, hogy a korszellemmel kiegyezve sokan eleve „lemondtak” a misszióról. Isten azonban nem mond le a világról és az egyházról sem – emelte ki. Megfogalmazása szerint nem a keresztény hit van válságban, hanem a magát kereszténynek mondó nyugati ember.

Mi, evangélikusok – folytatta – sajátos helyzetben vagyunk, hiszen az evangéliumról neveztettünk el. Vizsgáljuk meg mindig, hogy helyén van-e az ige, hiszen ha nem, akkor bizony „semmink sincs”.

Szeverényi János külön is kitért a média felelősségére és a missziói szolgálat végzésekor megmutatkozó segítő szolgálatára. A rádiómissziós központ vezetőjeként fontosnak tarja, hogy minél szélesebb hallgatósághoz juttassuk el Isten evangéliumát, úgy a regionális rádióműsorok, mint az internet segítségével. Beszámolójában az evangélikus népfőiskola tervét is felvetette.

A köszöntések közül, melyekre a program ismertetése után került sor, kettőt emelnénk ki. Elsőként Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke (korábban hat éven át missziói lelkész) szavait, aki egy kedves gesztussal igazi halászhálót nyújtott át utódjának. „A háló: üres – mondta Gáncs Péter püspök –, ez hat év tapasztalata. Lehet, hogy más a vető, és más az arató; de minden szemben ott van a kereszt.” Megható volt annaka a roma származású fiatalembernek – Horváth Kálmánnak – az áldáskívánása is –, akit néhány évvel ezelőtt Szeverényi János keresztelt meg.

A délután csoportbeszélgetésekkel folytatódott három helyszínen: „Maradj életben, ember”, „Maradj életben, család és gyülekezet”, „Maradj életben, egyház” címmel. Mindhárom szekció munkáját élénk érdeklődés kísérte. E sorok írója a Tamásy Tamásné és D. Szebik Imre elnök-püspök vezette „családi csoportban” vett részt. Itt – egyebek mellett – elhangzott: világjelenség, hogy válságban vannak a családok a válások, az abortuszok, a magányosok nagy – és sajnos egyre növekvő – száma miatt. A keresztény családmodellt napjainkban különösen is nehéz megvalósítani, de Istenre figyelve mégsem lehetetlen. Isten családpárti, és ehhez „jó kereteket” adott – de vajon az ő rendje szerint élünk-e? Merjük-e például „feláldozni karrierünket” ma, amikor egy átlag magyar családban a gyermekszám 0,8 fő?! Tudatában vagyunk-e annak, hogy az anyai hivatást senki más nem vállalhatja át a nőktől?

Az egész napos, gazdag programot a kelenföldi ének- és zenekar szolgálata színesítette Bence Gábor vezetésével. Bizonyára sokáig emlékezni fogunk Czipott Géza előadóművész, valamint Nagyváti Pál és Bartalák Pál bizonyságtételére is.

Az országos evangélizáció úrvacsorai istentisztelettel zárult, melyen Gáncs Péter püspök hirdette az igét Ez 16,60 alapján. Prédikációjában kiemelte: az értünk meghalt és feltámadt Úr, mint egy donor, önmagát adja, hogy mi „életben maradhassunk”. Urunk, amikor útra bocsát minket, nemcsak jó utat kíván nekünk, és nem csupán azt mondja: viszontlátásra, hanem így biztat bennünket: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Kőháti Dorottya