E heti Luther-idézet

"Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy mennyire törekszik mindenki önmagát meghaladó megtiszteltetésre, hatalomra, szaktekintélyre. Az ilyen emberekbe azután mindenki kapaszkodik, kiszolgálják őket, és hódolatukkal veszik körül, dörgölőznek hozzájuk, hogy nagyságukból valami hasznuk legyen, úgyhogy nem hiába ír a Szentírás olyan kevés kegyes királyról és fejedelemről. A mélybe viszont senki sem akar tekinteni, ahol annyi a szegénység, a szükség, a nyomor, a szégyen és a félelem. Ettől mindenki elfordítja a tekintetét. Ahol ilyen emberek vannak, onnan mindenki fut, menekül, irtózik tőlük, egyszerűen magukra hagyják őket, és eszük ágában sincs, hogy segítsenek rajtuk, vagy támogassák őket, hogy valamire vihessék ők is." Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása)