Keresztutak

A fenti, sokat sejtető alapgondolat jegyében várták a 81 millió lakosú Németország közel ezer evangélikus iskolájából, kollégiumából az intézmények vezetőit szeptember 25–26. között egy kétnapos konferenciára, hogy a nevelés-oktatás evangélikus sajátosságairól cseréljenek gondolatokat. A konferenciának Bajorország ékszerdoboza, a birodalmi gyűléseiről, hatalmas méretű templomairól, csodálatra méltó gótikájáról ismert város, Nürnberg adott otthont. Az ország legnagyobb evangélikus középiskolájában, a Wilhelm Löhe Iskolaközpontban közel tízezer gyermek képviseletében jelentek meg a résztvevők.

A Németországi Evangélikus Egyház (EKD) először hívta egybe oktatási-nevelési intézményeit, hogy a keresztény értékközvetítés jelentőségéről, a tehetséggondozásról, a sérültekről történő gondoskodásról, a szülői felelősségvállalásról tanácskozzanak a vezetők. Sok szó esett a szekularizált környezetben működő iskolákról.

Karin Wolf, a hesseni tartományi oktatási minisztere a nem önkormányzati fenntartású intézmények németországi szerepéről beszélt. Luther egyik asztali beszédére hivatkozva emelte ki az állam feladatát: „Ha az öregek erősek és a fiatalok okosak lennének, ez lenne csak az igazi befektetés!” Hangsúlyozta az ún. „Freie Schule”, azaz a szabad iskolák, köztük az egyházi intézményeknek az állami iskolákkal való egyenrangúságát. (Németországban nincs alanyi jogon járó egyházi kiegészítő támogatás, több forrásból próbálják fenntartani az iskolákat. Ez sokszor előnyökkel jár, nem egy esetben viszont veszélyezteti a biztonságos működést. A nem önkormányzati fenntartású iskolák aránya 6-7%, nálunk – Istennek hála – már a 10%-ot is meghaladta. Németországban a legtöbb egyházi általános iskolát napjainkban is szülői kezdeményezésre, a szülők teljes körű bevonásával, anyagi támogatásával alapítják.)

Fontos a szülők szabad iskolaválasztásának joga. A miniszter asszony – méltatva az egyházi iskolák jelentőségét – kiemelte, hogy a társadalom változásaira gyorsabban reagáló, kezdeményező, fejlődőképes intézményekről van szó. A vizsgálatok során kitűnt, hogy az egyházi iskolába járó tanulók jobb eredményeket mutattak fel kortársaiknál. Az iskolák kiváló személyi és tárgyi feltételei is hozzájárulnak az átlagon felüli teljesítményekhez. Karin Wolf kiemelte a szülői felelősség, illetve a szülői kezdeményezések nevelésben betöltött szerepét.

Manfred Koch, az EDK főtanácsosa előadásában rámutatott, hogy evangélikus iskolaalapításra túlnyomórészt olyan helyen kerül sor, ahol a gyermeklétszám az állami fenntartású intézményekben jelentősen megfogyatkozik. Fontos szerepet vállal az egyház a sajátos nevelési igényű gyermekek iskoláztatásában, a kollégiumi hálózat kiépítésében. Ezzel egyidejűleg a diákokat sok középiskolában szociális, diakóniai szakfeladatok ellátására is felkészítik. Koch kritikával illette azt a politikai hozzáállást, melyet az egyházi intézmények hátrányos anyagi megkülönböztetése jellemez. Keserűen említette, hogy az állam az utóbbi években anyagilag hátrányosan megkülönbözteti az egyházi iskolákat. Annál is inkább fájdalmas ez, hiszen az egyházi intézmények haladó szellemiségükkel jelentős mértékben formálják az egész ország iskolarendszerét, és oktatási-nevelési eredményeik messze felülmúlják az országos átlagot. A főtanácsos méltatta a protestáns iskolák sokszínűségét, az egyházon, társadalmon belüli felelősségvállalását. Úgy vélte: az egyházat eredményes nevelőmunkájukkal az iskolák varázsolják élővé. A keresztény közösségi létforma, egyházi ünnepek, reggeli áhítatok, csendesnapok stb. gyakorlása során az iskola maga is élő gyülekezetté válik. A tömegképzés helyett az egyéni bánásmód felvállalása, a szociális felelősségvállalás, a szolgáló életmódra nevelés emeli ki az egyházi iskolákat a többiek sorából. A tapasztalat útján történő tanulás az etikus életvezetésre, az erőszakmentes konfliktuskezelésre készíti fel a fiatalokat. Az evangélikus iskolák jelentős ellenállást fejtenek ki az oktatáspolitika tananyag-csökkentési szándékával szemben. A főtanácsos üdvözölte és jelzésértékűnek minősítette ezt a törekvést.

Dr. Frank-Rüdiger Joch hannoveri professzor az egyházi iskolák polgári társadalmakban betöltött szerepéről, jelentőségéről beszélt. A nem állami fenntartású intézmények napjainkban is megfigyelhető gyarapodásáról szólva, méltatta a demokratikus, pluralista társadalmi berendezkedés államszerkezetét, és a polgári társadalmak sokszínűségét. A bürokratikus, jogállamiságot nélkülöző, iskolákat erőszakkal államosító társadalmakkal szemben a gyermeki személyiség kibontakoztatásának színterét az értékorientált, világnézetileg egyáltalán nem semleges környezetben látja biztosítottnak. Joch kiemelte az evangélikus iskolák erőszakmentes légkörét, a felelősséget vállaló, együvé tartozó és bizalmi alapokon történő nevelőmunka eredményességét. Hangsúlyozta továbbá az evangélikus iskolákban zajló, a szabadság és felelősség szintézisén nyugvó nevelőmunka hagyományának továbbélését. A politikáról szólva elmondta, hogy a modern demokráciákban a politika nem csupán a polgárokért, hanem a polgárok által nyilvánul meg. Ezért kell a tanítványokat a társadalmi felelősségvállalás elhordozására felkészíteni. A németországi egyházi iskolákban példaértékű a szülők, nevelők, tanulók közös áldozatvállalással végzett szolgálata a jövő nemzedékért, a gyermekekért.

A konferencia résztvevői – intézményvezetők, iskolalelkészek – fórumokon vitatták meg a hallottakat, cserélték ki gondolataikat. Az együttműködő, elfogadó nevelési elvekről, a toleráns viselkedésformákról egyaránt sok szó esett. A szolidaritásra, az elfogadásra való nevelés iránti igény – különösen a mohamedánokkal szemben – jelentős kihívása a mai német társadalomnak.

Nagy érdeklődés kísérte annak a csoportnak a munkáját, mely „A keresztény nevelés egy szekularizált világban” címet viselte, ahol – egyebek mellett – egy, a volt NDK-ból érkezett pedagógusok alkotta csoport számolt be tapasztalatairól.

Az elmúlt 10-12 évben újraindított iskolák missziós szerepet vállalnak környezetükben. Ehhez, mint elmondták, mély hit, bátorság, kitartás szükséges, az új iskolák a kovász szerepét töltik be a társadalomban. Egy további fórumbeszélgetés az evangélikus iskolák németországi és európai szerepvállalásáról szólt. Itt az előadó három európai ország evangélikus iskolarendszerének kialakulását, illetve működését emelte ki, ahol egyáltalán „említésre méltó” mennyiségben vannak jelen az evangélikus iskolák. Boldogan hallottuk, hogy Németország és Hollandia mellett Magyarországon található még kiépült evangélikus iskolarendszer.

Az előadó ugyanakkor kritikával illette azt az evangélikus iskolákban tapasztalható jelenséget, mely szerint a szülők iskolaválasztásának elsődleges motivációja Németországban nem az egyházhoz való kötődésben, hanem a török gyermekek elkerülésében rejlik. Ezzel összefüggésben az „önszekularizáció” veszélyéről is beszélt. A fórumon szóba került az a félelem is, hogy az Európai Unió nem szán szerepet oktatáspolitikájában az egyházi iskoláknak, egyáltalán a „keresztény Európa” fogalma is megkérdőjelezhető. Ezért hát minden eddiginél szükségesebb, hogy az említett országok közösen is szorgalmazzák elfogadásukat, erősítsék egymást az olyan területen, mint például az iskolafejlesztés, a minőségbiztosítás, az iskolavezetés-igazgatás, a tantárgyfejlesztés. Az előadó javasolta az Evangélikus Iskolák Európai Szövetségének létrehívását. Az iskolák szövetségének képviseletét kívánatosnak tartaná mind az Európai Egyházak Konferenciáján, mind az Európa Tanácsban, illetőleg az unióban.

A továbbiakban hallhattunk gazdálkodási nehézségekről, alulfinanszírozott ellátási kötelezettségekről, miközben Németországban a diakóniához tartozó terület iránti igény egyre növekszik. Hangsúlyozták a kollégiumok és az iskolák közös irányításának, valamint a sérült, illetve tanulászavarokkal küzdő gyermekek integrációjának fontosságát.

Az egész napos iskolákban elsősorban az evangélium alapján nyugvó nevelési lehetőségeket emelték ki.

A konferencia egyetlen külföldi résztvevőiként nagy megtiszteltetésnek tartjuk, hogy részesei lehettünk a kétnapos tanácskozásnak. Köszönetünket fejezzük ki dr. Jürgen Frank profeszszornak, aki a Németországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának vezetőjeként látott vendégül bennünket. Hálával telt szívvel gondolunk vissza a rendszerváltás óta eltelt több mint egy évtizedre, amely lehetővé tette, hogy evangélikus iskolarendszerünket az elsők között tartsák számon a kontinensen. Jó érzés tudni, hogy Európában sem vagyunk egyedül, számítanak jelenlétünkre, tapasztalatainkra. Ezt szolgálják azok a találkozók is, melyek az elmúlt két esztendőben a bajor és a magyar evangélikus óvodák és iskolák részvételével valósultak meg. Külön köszönetet mondunk a konferencia szervezőjének, dr. Gerhard Pfeiffer bajor testvérünknek, aki fáradhatatlanul küzd a magyar és a bajor iskolák közötti kapcsolatok kialakulásáért, a képzeletbeli határok eltűnéséért.

Lelkiekben, szakmailag feltöltődve köszöntünk el vendéglátóinktól. Pedagógusként magunkra nézve is kötelezőnek érezzük a nürnbergi iskola kapuján olvasható zsoltár kőbe vésett szavait:

„Was wir hörten und erfuhren, Was uns die Väter erzählten Das wollen wir unseren Kindern Nicht verbergen” (Psalms 78,3–4)

„Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől” (Zsolt 78,3–4)

Hallgatóné Hajnal Judit és Hesz Erzsébet