Kultúrkörök

Chicagói filmlevél

Luther az a fajta férfi, aki el tudná csavarni a fejem! Határozott, szenvedélyes, nem fél a veszélytől, és műveltsége nem ismer határokat! Aki ilyen magabiztosan tudja mondani, hogy „Itt állok, másként nem tehetek!”, az jó eséllyel pályázik női körökben az „abszolút szívtipró” kitüntető címére. Egészen mostanáig azonban nem éppen ez a tulajdonsága jutott először eszünkbe… Múlt szombaton viszont végleg megbizonyosodtam róla: Luther Márton álmaim férfija!

Az Egyesült Államokban szeptember 26-án mutatták be az új, Luther életét feldolgozó filmet. Azon a héten több mint 300 filmszínház tűzte műsorára, és vetíti azóta is nagy sikerrel a legújabb Luther-életrajzot országszerte.

Az amerikai–német koprodukcióban készült alkotást ez év tavaszán kezdték forgatni Európa három, a reformátor életében is fontos szerepet játszó országában. Németország, Csehország és Olaszország helyszínei nagyszerű hátteret adnak az 500 évvel ezelőtti eseményeknek. A film egyes amerikai készítői meglepődve tapasztalták, hogy Európában mennyire könnyű filmezni! A helyszín ugyanis nem teljesen a számítógépük műve, hanem bizony szerepelnek benne meg ma is létező (!) várak és templomok. (Csak tájékoztatásképpen: itt a cikk írója ironikus hangvételt ütött meg, reagálásképpen a tengeren túli naivság határtalanságára.) Cinizmus ide vagy oda, el kell ismerni, hogy az új Luther-film minden szempontból megállja helyét a hollywoodi produkciók sorában.

Készítői abban bíznak, hogy a világon élő sokmillió evangélikus mind megnézi majd művüket, sőt katolikus barátaikat is elhívják majd a moziba (már, ha jó evangélikusként vannak nekik ilyenek), s ily módon a nézettségi mutatók világrekordot fognak megdönteni, és holnaptól senki nem emlékezik majd a Jurassic Parkra meg a Mátrixra meg a Harry Potterre. Komolyra fordítva szót, érdekes, hogy Amerikában akármiből lehet pénzt csinálni, így például Lutherből is. Ma láttam az első Luther feliratú pulóvert, de már hetek óta lehet kapni Luther-naptárt, Luther-kulcstartót, Luther-könyvet képekkel, sőt a szemfüles reklámszakemberek piacra dobták már a bólogató Luther- és Bóra Katalin-babát is! Megy ám az üzlet, csak hagyni kell!

A szereposztás kiemelkedően jó. Az amerikai színészek mellett német művészek is helyet kaptak a filmben, de a főszereplőt, Luther Mártont a sármos hol-lywoodi sztár, Joseph Fiennes alakítja. Fiennest korábban a „Szerelmes Shakespeare” című filmben láthattuk, amelyben Shakespeare szerepét játszotta Gwyneth Paltrow oldalán.

Az Fiennes formálta Luther már-már szemtelenül jóképű és fiatal. Hol vannak már azok az idők, amikor a jó reformátor köpcös-kopasz imázsa élt közöttünk!

Bóra Katalin láttán az ember elgondolkodik, hogy vajon mit is tanítottak annak idején azokban a kolostorokban a fiatal hölgyeknek. Az biztos, hogy a csábító tekintetből Claire Cox, Katalin megformálója különórákat tudna adni! Na és az az ágyjelenet… (Nem kell izgulni, kedves testvérek, az alkotók nagyon finoman bántak a témával!)

A rendező, Eric Till már korábban bizonyított a Bonhoeffer életét bemutató filmjével. Mostani művével nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a lutheranizmus kezdeteinek hű bemutatását. Habár igazán minőségi munkával állunk szemben, mégis el kell ismernünk, hogy a film természetesen nem tökéletes. Bizonyos részleteket meglepő aprólékossággal tárgyal, míg másokról egyáltalán nem esik szó. Így tárulnak elénk „röpke” 20 percben a parasztháborúk kegyetlenkedései, a vérontás és erőszak képei. Félbevágott halottak, kifordult szemek, templomban égett nép... – az élmény hasonlít a Ryan közlegény megmentése című háborús opusz sokat emlegetett első fél órájára. A jó öreg Melanchthon pedig összesen kétszer tűnik fel a filmben, így személyének Luther életében betöltött jelentősége nem érződik eléggé.

A kritikák ellenére is tagadhatatlan, hogy ezzel a filmmel gazdagodott az evangélikusság és a felekezetünk iránt érdeklődő réteg világszerte. Mindenképpen ajánlom megnézését, ha másért nem, azért, hogy legyen miről vitatkoznunk. A cselekmény végigkísérése arra is jó lehetőséget kínál, hogy leporoljuk történelemkönyveinket, és utánanézzünk, hogy ki kicsoda a reformáció történetében.

(Forrás: www.csipetnyiso.hu)

Maricza Andrea