Kultúrkörök

Amikor a Luther-film elkészült, az alkotók tárgyalni kezdtek a forgalmazókkal. Egyikük kijelentette: „Nagyon jó ez a film, csak túl sok benne a krisztusozás, abból kéne egy kicsit vágni…” A film készítői ehhez nem járultak hozzá, ezért művük eredeti formájában került a nézők elé. Néhány filmkritikus szerint tisztán megszólal benne az evangélium, így nem csupán egy emberi sors tanúi lehetünk általa…

A Luther-film alkotói helyesen látták meg a reformátor és az evangélium kapcsolatát. A reformáció lényege az volt, hogy Luther meghallotta az evangéliumot. Számára a Biblia Isten szeretetének jó híre, görög szóval evangéliuma lett. Ez a felismerés – melyet a Szentlélek ébresztett benne – átformálta egész életét. Képessé tette őt arra, hogy elszakadjon addigi keresztény életgyakorlatától, megváltoztassa a Bibliáról alkotott tanítást. Vállalta felismerésének következményeit: az egyházi és világi hatalomtól való elszakadást. Életének ura az a Krisztus lett, aki az evangéliumban szólal meg.

A Luther-film készítői helyesen ismerték föl, hogy Luther elválaszthatatlan Krisztustól. A reformátor erről így vallott: „Az egyház Krisztus teste. Krisztus a fő, és uralkodik benne. A mi egyházunk koronája az evangélium! Azt hirdetjük és éljük.” Néhány évtizeddel ezelőtt a Lutheránus Világszövetség nagygyűlést tartott. Egyházunk küldöttségét az LVSZ egy Luther-filmmel ajándékozta meg, ám a határnál elkobozták azt. A mai napig sem tudjuk, mi lett a sorsa.

Vajon eljut-e az új Luther-film hazánkba?

Ferenczy Zoltán