Élő víz
Szeretteink sírjánál...
Csodás látvány halottak napján a temető! Mikor sötétedik, sorra gyúlnak a sírokon a gyertyák. A család ott áll a sírnál. Szemük belemerül a gyertyák biztató fényébe. A halál sötétjével szemben száz és ezer gyertya hirdeti a világosságot. Enyhíti a sötétséget.
De mennyivel többet ad, ha valaki a Biblia világosságában tud megállni egy sír mellett. Eszébe jutnak azok az igék, amelyeket Jézus mondott az övéinek: „én élek, és ti is élni fogtok” (Jn 14,19). „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.” (Jn 14,2) Nagy erőforrás, hogy az egyház kétezer éve vallja a Niceai hitvallás szavaival: „Várom a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet.”
Hogyan néz a mai ember a halálra? Elsősorban is igyekszik nem gondolni rá. Aztán szereti azt mondani, hogy a halál „természetes” dolog… Sokan pedig a klinikai halálból visszatértek tapasztalataiba kapaszkodnak bele. Ezek az emberek arról számolnak be, hogy kellemes érzés volt az a pár perc, amelyet az élet és a halál mezsgyéjén töltöttek; mások azt is elmondják, hogy egy jóságos fényes alak közeledett feléjük. Érthető emberi próbálkozások ezek, melyekkel igyekszünk megszépíteni a halált. A fő baj itt is az, hogy nem ismerjük, illetve nem vesszük komolyan azt, amit a Biblia mond erről a kérdésről.
Valójában a Szentírás nem sokat elemzi, hogy mi a halál, de tudjuk, hogy annyit világosan elmond, amennyire szükségünk van. Egy régi temetési prédikációban olvastam: „Minden koporsó azt bizonyítja, hogy a kígyó hazudott, amikor azt mondta: »Bizony nem haltok meg…«” Pál arról beszél, hogy „a bűn zsoldja a halál” (Róm 6,23). Ez nagyon keményen és kíméletlenül hangzik, hiszen a halál a bűn emlegetése nélkül is borzalmas. De ugyanebben a versben az az üzenet is megtalálható, amely a temetőjárás napjaiban is meg szeretne vigasztalni minket: „Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”. A sír, a gyász, a temető sötétségét ezzel a világossággal kell legyőznünk.
Sok szép külsőség tapad a halottak napjához. Isten népe azonban ezekben a napokban is – mint mindennap – a húsvét reggeli asszonyokat követi, akiket az angyal így vigasztalt. „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt!” (Mt 28,5–6) A sírok mellett, fájó gondolataink között is gondoljunk arra a bizonyos üres sírra! Ez az üres sír a feltámadás ténye és záloga, ebben rejlik a vigasztalás és az erő az egyének és a gyülekezetek számára. A szép novemberi gyertyák fénye, a sok virág csupán a szemet gyönyörködteti. A halál borzalmát és erejét csak Jézus azon ígérete töri meg, amelyet Lázár koporsója mellett mondott: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25)
Gáncs Aladár