Élő víz

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. (Mik 6,8)

A Szentháromság ünnepe utáni 20. héten az Útmutató reggeli igéi arra figyelmeztetnek, hogy éljünk Isten által megszentelt életet, az Isten- és emberszeretet törvénye szerint. Néhány „életképben” példákat is olvashatunk erre. Az epistolai igében Pál ezt így fogalmazza meg: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (1Thessz 4,3.7) Az evangéliumi igében Jézus Istennek ezt az eredeti akaratát a házassági elválással kapcsolatosan így tanítja: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Mk 10,9) Mózes törvénymagyarázata a hetedik évről, a hetedik napról és a három főünnepről is az Isten- és emberszeretet gyakorlati megvalósítását szolgálja (2Móz 23,10–16). Azért állított bírákat is a nép felé, hogy őneki legyen elég ideje és ereje az Úr akaratának, rendelkezéseinek a tanítására (2Móz 18,13–27). Izsák feleségül vette Rebekát, és megszerette a rokonságából származó leányt (1Móz 24,54b–67). Mózes „tolmácsolta” népének az Úr szövetségi ajánlatát: „…ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek” (2Móz 19,5–6a). A zsidók megtartották a törvény betűjét, nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanok, és formailag, jogilag nem ők ölették meg az egyetlen, igazi Páskabárányt (Jn 18,28–32). Pedig ők is ismerhették a Prédikátor tanításának a lényegét, amely vezérigénk mondanivalóját is jól összefoglalja: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége. Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Préd 12,13b–14) És mi? „Keresztyének vagyunk, Mert Krisztus neve rajtunk. A menny, föld Istenét Urunknak vallja ajkunk. De Istent Urunknak Hiába nevezzük, Ha parancsolatát Egyszersmind nem tesszük.” (EÉ 440,1)

Garai András