A közelmúlt krónikája

A bagolybefogadó ünnepséget idén október idusán rendezték meg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az est, illetve az elnevezés egy régi hagyományt tükröz. A „bagoly” névvel eredetileg az első- és másodéves hallgatókat illették a teológián, akik még nem jutottak túl a mérföldkőnek tartott alapvizsgán, egy több szigorlatból álló megmérettetésen. Bár a közelmúltban bevezetett kreditrendszer eltörölte az alapvizsgát, a bagolyhagyomány azonban továbbra is él, és szűkebb értelemben véve az elsősökre vonatkozik.

Az elnevezés onnan származik, hogy a teológiai tanulmányok első évében a hallgatóknak rengeteget kellett tanulniuk, ami általában éjszakába nyúló készülést igényelt a lelkiismeretes diákoktól. Így kapták az elsőévesek a más iskolákban, egyetemeken elterjedt „gólya” helyett a „bagoly” elnevezést. (A felsőbb éves hallgatók az „atya” nevet viselik, kifejezve ezzel az elsősök iránt – optimális esetben – megnyilvánuló gondoskodást. Ez az elnevezés azonban ma már sokszor furán hangzik, hiszen a hallgatók között sok a lány.)

A bagolylétet különböző állomások jelzik. A tanév kezdetén – a bagolytúrán – érdekes, játékos feladatokat oldanak meg az elsősök, ugyanakkor alkalmuk van arra is, hogy más hallgatókkal, oktatókkal megismerkedjenek. Néhány héttel később pedig – az úgynevezett bagolybefogadó keretében – ünnepélyesen „felveszik” őket a teológushallgatók közösségébe.

Az idei bagolybefogadó Simon Attila szeniori áhítatával kezdődött, majd nevükön szólították az elsősöket, akik egyenként előreléptek, meggyújtottak egy gyertyát, kezet szorítottak a hallgatói önkormányzat vezetőjével, és egy igés lapot kaptak útravalóként. (Köszöntötték a két hónapig közöttük tanuló indiai ösztöndíjast is.) Ezután Gál Orsolya negyedéves teológushallgató fotókiállításának megnyitójára került sor a büfé előtti társalgóban.

A vacsora után a „bagolydolgozatok címének” kiosztása következett. Az elsőéveseknek ugyanis egy tudományos módszerekkel megírt értekezést kell készíteniük. A megadott téma persze mulatságos, és többnyire igencsak próbára teszi a „bagoly” fantáziáját. A címek mindig egyénre szabottak, és a dolgozatíró neve alapján születnek. A „hivatalos” programot végül az elsősök nyitótánca zárta.

Az est folyamán erről az évtizedek óta meglévő tradícióról beszélgettem néhány diákkal, akik egybehangzóan fontosnak tartották a bagolybefogadó hagyományát. Az első év a teológiai tanulmányok talán legnehezebb időszaka, hiszen a hallgató új környezetbe kerül, más képet kap az egyházról, és eleinte idegenül mozog a helyi szokások, elvárások, lehetőségek útvesztőjében. Ebben a kihívásokkal teli időszakban pedig elsősorban arra van szükségük, hogy érezzék: az „atyák és anyák” segítik, befogadják őket. Erről szólt ez az este is.

Hulej Enikő