Napról napra

Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Dán 10,19 (Mt 5,11–12; Lk 17,20–24/25–30/; Róm 14,7–9; Zsolt 115) Biztató szavak. Olykor nagyobb szükségünk van rájuk, mint a tápláló kenyérre: olyankor, amikor a lélek, az akarat elerőtlenedik, és a belső tartás meglankad. De jó, hogy Urunk látja, mikor mire van szükségünk! Segíts, Istenünk, hogy angyalaiddá válhassunk, és mindig legyen közöttünk olyan, aki a lankadók mellett szeretetedtől indíttatva kimondja a buzdítás szavait!

Pál írja: „Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk.” 2Kor 4,9 (Neh 9,31; Mk 4,1–9/10–12; Jób 32,1–22) Pál tudja: van valaki, aki nem ereszti el a kezem. Van valaki, aki nem tágít mellőlem. Akkor sem, mikor emberek fordulnak ellenem; akkor sem, mikor kicsúszik a lábam alól a talaj. Gyengeségemmel nem él vissza. Ha elesem, nem nevet kárörvendően. Minden mélységbe végsőkig követ. Áldó hatalma jótékonyan rejtő oltalom. De jó volna mindig ilyen szemmel nézni forrongó, tipródó, zaklatott életünkre! Urunk, adj nekünk ilyen látást és ebből fakadó erőt, nyugalmat!

Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz. Ézs 9,5 (Mt 2,11; Mk 13,9–20; Jób 35,1–16) Bepólyázott végtelenség, megvalósult képtelenség, testté lett a világunkat mentő indulat. Hatalmasból kicsinnyé lett, megöltük, de újra éledt, így készített magához utat.

Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 1Tim 2,4 (Ézs 50,7; Zsid 13,1–9b; Jób 38,1–11; 40,1–5) Ezt akarja Isten? Nem könnyen azonosulunk vele. A „mindenben” benne vannak ellenségeink és azok is, akik nem érdemlik meg a jóindulatot? Nekik is ad Isten esélyt? E szerint igen! Ó, Uram, taníts minket arra, hogy a te jóindulatú tágkeblűségeddel nézzünk erre a világra!

Egy angyal érintette meg Illést, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig. 1Kir 19,5.8 (Jn 6,33–34; 1Jn 2,18–26/27–29; Jób 40,6–41,3; 42,1–6) Kis dolgok nagy hatóerőt kaphatnak Istentől: néhány falat, mely negyvennapi járáshoz elég. Pár emberi szó, melyben vigasztalás, bátorítás rejlik. Csöppnyi víz, mely emlékeztet: tartozom valakihez. Darabka ostya és egy kortynyi bor: terhektől szabadít, felüdít, lelkeket béklyóba kötő bilincseket törhet le ma is.

Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Jn 1,3 (Zsolt 33,9; Mt 26,36–41; Jób 42,7–9) Minden? Az is, ami nem esik jól? Ami terhel? Amitől félünk? Segíts, Urunk, hogy minden dolgunkat ott tudjuk a te kezedben. Ne idegenekként éljük le életünket, hanem mindenben: még a próbák mögött is megtaláljunk téged!

Istenem vagy. Zsolt 118,28 (Mt 16,16; Mk 13,30–37; Jób 42,10–17) Nem valaki másé, az enyém vagy: intelmeiddel tehát nem a szomszédomat, hanem engem akarsz kijózanítani. Igéd tükrét nem elég mások elé odatartanom, magamat is meg kell vizsgálnom benne. Ugyanakkor kisajátítani sem lehet téged. Mert nem mások ellen fordítható fegyverem, nem kihasználható automatám, hanem Istenem vagy. Enyém vagy – tied vagyok.

Ifj. Cselovszky Ferenc