Keresztutak
Találkozások Felsőszeliben és Dunaszerdahelyen
Budapest legkeletibb sarkában él a főváros egyik legnagyobb lélekszámú evangélikus közössége. A 18. század végén telepítették ide német ajkú eleinket Stájerországból, Karinthiából és Baden-Würtembergből. Ebben az időszakban érkeztek Aszódon át szlovák nyelvű eleink is a felvidéki Osztroluczky–Podmaniczky-birtokokról. Budapest közelsége, a fővárosi munkalehetőség kizárólagossá tette gyülekezetünkben a magyar nyelv használatát. A gyéren látogatott német és szlovák nyelvű igehirdetési alkalmak feladását maguk az érintettek kérték a II. világháborút követő deportálások, szervezett telepítések hatására.
A Felvidék protestáns múltjának tanulmányozásakor tudtam meg, hogy Felsőszeli a magyar evangélikusság szempontjából fontos település volt egykor. Ebben a közösségben működött a 18. század elején Wiszkidenszki János lelkipásztorként. Wiszkidenszki János leszármazottja, András ma Rákoskeresztúron szolgál gyülekezeti munkatársként.
Egyházunk internetes levelezési listáján keresztül kerültem kapcsolatba Pónya Györggyel, a Dunaszerdahelyi Evangélikus Egyházközség tagjával. Levélváltásunkat találkozó követte, majd gyülekezetünk 44 fős kirándulócsoportja október 4-én a Csallóközbe és Mátyusföldre látogatott el. A medvei határátkelőhelyen a dunaszerdahelyi gyülekezet képviseletében Pónya György és Rédvay Aladár várta csoportunkat. Rédvay Aladár tudós ismerője szülőföldjének, mestere a messziről érkezettek vezetésének.
A bősi vízerőmű megtekintését követően első állomásunk Felsőszeli evangélikus temploma volt. Kirándulásunk egyik felemelő pillanata volt, amikor András, János kései utóda szólt a templomban a helyi és a rákoskeresztúri gyülekezet tagjaihoz, majd a deáki Szűz Mária-plébániatemplom (korábban a bencés közösség temploma volt) megtekintése következett. Ez a templom a magyar írásbeliség egyik korai központja volt, a Halotti beszédet tartalmazó ún. Pray-kódexet ebben a monostorban használták.
A dunaszerdahelyi Csallóköz Múzeum nagyobb nyilvánosságot érdemelne. Jó lenne, ha sokan megtekintenék mind ezt, mind a Vámbéri-emlékszobát.
A Dunaszerdahelyi Református Egyházközség életét, új templomát Gönczi Zsolt lelkipásztor mutatta be.
Délután került sor a szlovák–magyar kétnyelvű istentiszteletre. Az énekes liturgia hatását nehéz lenne leírni. Különösen azokat érintette ez mélyen, akik évtizedekkel ezelőtt gyakorolták utoljára egykori anyanyelvüket, hallották az istentiszteleten elhangzott énekeket. Magdaléna ©evčíková lelkésznő gyülekezete kedvéért is tanult meg magyarul. Énekes szolgálata, magyar nyelvű prédikációja mélyen él még ma is a rákoskeresztúriak lelkében. Az istentiszteletet követően a lelkésznő, Kropicz Károly felügyelő és Pónya György köszöntötte gyülekezetünket. Dr. Léránt István rákoskeresztúri felügyelő szlovák nyelvű üdvözlő szavai után magyarul mondott köszönetet a dunaszerdahelyi testvéreknek. A rákoskeresztúriak – magyarok, német és szlovák származásúak – otthon voltak a duna-szerdahelyi szlovák és magyar közösség templomában.
A rövid városnézést követően Pónya György és Rédvay Aladár a medvei határátkelőhelyig kísérte el a magyarországi testvéreket.
Köszönetünket fejezzük ki Magdaléna ©evcíková lelkésznőnek, Kropicz Károly felügyelőnek, Pónya Györgynek és Rédvay Aladárnak, illetve a Dunaszerdahelyi Evangélikus Egyházközségnek a felejthetetlen napért.
Dr. Léránt István gyülekezeti felügyelő (Rákoskeresztúr)