Egyházunk egy-két hete

A megújult parókia

Ha egy lelkész lakásában a zárt ablakok mellett is mozog a levegő, ha a tetőszerkezet fája kártevő bogarak eledele, ha a mennyezetet és a falakat penész- és gombafoltok tarkítják, ha a falban kóboráram „tekereg”, ha a lelkészi hivatal (s egyben az adminisztráció és a pásztori beszélgetések helyszíne) a parókia sötét előszobája, ha alapvető statikai hibák jellemzőek az épületre – nincs más megoldás, újat kell építeni. Legalábbis Dunakeszin ez történt…

November 9-én fényes őszi napsugarak világították meg az elkészült dunakeszi lelkészlakás falait. A szentelésre érkezett vendégek, a gyülekezet talán most felbukkanó tagjai, a fíliákból érkezett testvérek, valamint D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke elégedetten járhatták be az új épületet. Az egyházközség lelkésze, Kovács László szolgálatának kezdete óta, immáron négy éve tervezgette a sürgősen elvégzésre váró munkálatokat. Az események, a tervek megvalósítása azonban alig több mint fél éve gyorsult fel. A Szebik Imréhez érkezett segélykiáltásra – a rendkívüli helyzetre való tekintettel – az országos egyház 30 millió forintot bocsátott a gyülekezet rendelkezésére. Ezt a helyi önkormányzat példás módon négy és fél millió forinttal gyarapította. Az összeg nem csupán az új parókia építését, hanem a templom belső festését és az elektromos hálózat teljes cseréjét is lehetővé tette. Kovács László az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen elmondott beszámolójában zárszóként a következőket mondta: „Testvéreim! Vegyük észre, hogy Isten nem adta volna meg a gyülekezetté válás külső feltételeit, ha nem lenne komoly terve ezzel a kicsiny egyházközséggel! Parókiát építeni sokkal könnyebb, mint közösséget. Az új lelkészi hivatal, hittanterem, szép templom azért adatott, hogy Isten cselekvő hatalma közönségből élő közösséggé formálja az ittenieket. Úgy legyen!”

Horváth-Hegyi Olivér

Regionális hozzárendelés: Dunakeszi Evangélikus Egyházközség