Kultúrkörök

Jelenet a darabból

Wass Albert (1908–1998) önéletrajzi írásaiból, regényeiből, verseiből összeállított színpadi játékot láthattak a nézők november elején több budapesti helyszínen is Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos előadásában. Múlt pénteken például a Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében, szombaton pedig a zsúfolásig megtelt Rózsák terei kollégiumban aratott nagy sikert az összeállítás...

A Kiss Stúdiószínház az egyetlen magyar nyelvű magánszínház Erdélyben. Tíz éve működik Nagyváradon, de számtalan előadással jártak már Magyarországon is. Tartottak többek között Babits- és Villon-estet is, hiszen missziójuknak tekintik az irodalom közvetítését. Most Wass Albert műveibe engedtek bepillantást, híven tükrözve mindazt, ami az öt éve Amerikában elhunyt erdélyi magyar író számára fontos volt. Olyan értékeket, melyek mára már kiveszni látszanak világunkból, s melyek nélkül mégis lehetetlen az emberi élet.

Wass Albertre nagyapja egykor két dolgot hagyományozott útravalóként: jóindulatot az emberek és megértést a világ iránt. „Hontalan vagyok…, mert hiszek a jóban, az igazban, szépben… és Istenben”. Wass Albert hontalan volt, mivel távozni kényszerült hazájából, új lakóhelyén pedig nem érezte otthon magát, örökösen hazavágyott, mert „ha százszor is átkozott a magyar, nem lehet más”, mint aki. Amerikában létrehozta az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, amely magyar nyelvű könyveket adott ki, mégis vágyódott az erdélyi havasok után: „Urak, adjátok vissza a hegyeimet!” A havasok világa számára a tisztaságot jelentette.

Nem könnyű töretlen hittel „ember és magyar” maradni, Wass Albertnek mégis sikerült. Segítette a tudat, hogy „Valakinek a gyermekei vagyunk”. Tudta, hogy el kell venni békén mindazt a jót, a mannát, amire ma szükségünk van; tudva, hogy Isten holnap újat ád. Ezt a töretlen hitet tükrözik művei, s ezt adta tovább varázslatos légkört teremtve a stúdiószínház két színésze is.

Kerepeszki Anikó