A közelmúlt krónikája

Mi történt az ószövetségi Eszter könyve hősnőjével Ahasvérós király palotájában azon az éjszakán, amikor a király megismerte, és feleségéül választotta? És mi történt azokkal a szüzekkel, akiket Eszterhez hasonlóan a király parancsára azért gyűjtöttek össze, hogy Ahasvérós közülük válassza ki az engedetlen Vasti királyné utódját, s akiket – három éven keresztül – egyenként vittek be estéről estére a király palotájába, hogy másnap reggel átkerüljenek a hárembe, ahonnét csak személyes hívására léphettek ki újra? S mi történt azokkal a szüzekkel, akiket már Eszter királynévá koronázása után gyűjtöttek össze a király parancsára? Bár többször végigolvastam Eszter könyvét, ezek a kérdések nem fogalmazódtak meg bennem mindaddig, amíg egy olyan előadó nem irányította rájuk a figyelmemet, aki a bibliai könyvnek a hagyományban rögzült teológiai üzenete mögött a szereplők sorsa, élete iránt érdeklődik. Érdeklődése távolról sem öncélú, hiszen az a meggyőződés vezeti, hogy ami Ahasvérós király birodalmában megtörtént Eszterrel és a király kedvére összegyűjtött szüzek százaival, az gyakran megesett és megesik ma is a megerőszakolt nőkkel. Az ő sorsuk ugyanúgy elkerülheti a figyelmünket, mint ahogyan a bibliai szüzeké.

A fent említett előadást az Erőszak és nemek: A társadalmi nemek kutatása Magyarországon az ezredfordulón című konferencia teológiai szekciójában hallottam október 28-án. A teológiai szekció jelenléte a tanácskozáson nemcsak formális volt, és nem is csupán az interdiszciplináris szemlélet elmélyítését szolgálta, hiszen az erőszak és az erőszakot megengedő, magyarázó vagy éppen eltakaró gondolkodás- és viselkedésmódok kutatása a teológiának is fontos feladata. S ha az erőszak hátterében gyakran azok a kulturális sztereotípiák állnak, amelyek megmondják nekünk, hogy milyennek kell lennie a férfinak és a nőnek, s ha ezek a sztereotípiák a Biblia képvilágát és beszédmódját is áthatják, akkor a tisztázó kutatás a teológus számára egyenesen kötelező.

A teológiai szekció szervezését és vezetését Jutta Hausmann, az Evangélikus Hittudományi Egyetem ószövetséges professzora vállalta magára, aki A nyelv hatása és a nőkről való beszéd a Példabeszédek könyvében című előadásában maga is példát adott arra, hogy milyen szemet nyitogató lehet a nyelvi szerkezetek vizsgálata. A Példabeszédek könyvében összegyűjtött mondások egy zárt férfivilág ízlését tükrözik (férfiak férfiakról férfiaknak), ahol a másik becsületét, tisztességét védő és okos beszéd nagy becsben áll egészen addig, amíg a nő alkalmat nem ad egy vaskosabb tréfa eleresztésére. „Mint a disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése” – halljuk például, s mintha csak a mai szőke nős viccek ószövetségi őse köszönne ránk. Még ennél is árulkodóbb az a félelem, ami az idegen nővel, azzal az ismeretlennel szemben nyilvánul meg, aki nem a mi otthonunk falai között tanulta meg, hogy kicsoda ő, és hol a helye: „Mély verem az idegen nő szája, beleesik, akire haragszik az Úr”.

Balogh Katalin és Pudleiner Dolores, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatói az ószövetségi női alakok vizsgálatának szentelték előadásukat. Katalin a Nők az izraeli kultuszban címmel arról szólt, hogy az általános patriarchális szemlélet ellenére a nők igen fontos szerepet játszottak Izrael vallási életében, különösen a prófétanők szerepe volt kiemelkedő. Dolores pedig az Erőszakos halál vagy az élet része? címmel tartott előadásában a Bírák könyvéből ismert Jefte lányáról beszélt, akinek sorsa a szöveg alapján az olvasó számára némileg bizonytalan. Feláldozta őt Jefte? Ha meghalt, halála erőszakos vagy önként vállalt halál? És biztos-e, hogy meghalt, vagy pedig egészen másról szól a szöveg? A kérdéseket a szöveg nyelvi elemzése és a vallástörténeti párhuzamok indokolják, s ezekre nem könnyű meg- nyugtató válaszokat találni, ha lehetséges egyáltalán.

Hrotkó Larissa katolikus teológus Hágár alakját és a róla szóló elbeszélést vizsgálta meg a formakritikai elemzés segítségével. A forma-tartalom-szerző háromszög lezárja a szöveget, az olvasó feladata viszont az, hogy életre keltse azt. Az előadó, aki a Zsidó Egyetem hallgatója is, elmondta, hogy a szöveg hogyan elevenedik meg a mai zsidó istentiszteleti gyakorlatban, s az értelmezés révén hogyan kerül közel Hágár különös (és tragikus) alakja az ősatyák történetének fő alakjához, Ábrahámhoz. A Tórát olvasó, sőt éneklő közösség figyelme és tisztelete a szöveget szent szöveggé teszi, amiből kihallható a történet s talán az egész Tóra biztató üzenete: „ne félj”!

Larissa után Sarojini Nadar következett, aki a beszámoló címét és bevezető gondolatait ihlető előadással örvendeztetett meg bennünket. Sarojini a dél-afrikai indiai kisebbség képviselője, teológiai doktori disszertációját Eszter könyvének értelmezéséről írta. Elmondta, hogy mind a gyülekezeti tapasztalat, mind a kommentárok vizsgálata arról győzte meg, hogy a hagyományos olvasás, illetve értelmezés – amely egyedül a könyv fő témájára figyel, arra, hogy miként mentette meg Eszter a perzsiai zsidó közösséget a kiirtástól – elsiklik a történet eleje felett, s egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy mi történt a király számára összegyűjtött lányokkal. Beszámolt arról is, hogy milyen eredményekkel jártak azok a kísérletei, melyek során a bibliaolvasó közösségek figyelmét igyekezett felhívni az erőszak tényére. Sokatmondó, hogy két, különböző összetételű női közösség mellett a legnagyobb ellenállást egy férfi lelkészekből álló közösség részéről tapasztalta. Ők mindent megtettek azért, hogy védelmezzék a „jó uralkodó Ahasvérós” képét, akinek minden oka megvolt arra, hogy az engedetlen Vasti királynéban való megrázó csalódás után gondos vizsgálattal válasszon magának új feleséget. Éjszakánként alaposan meg akarta ismerni „jelöltje” személyiségét, bizonyára együtt imádkozott is vele. S ha a férfi közösség tagjai végül mégis belátták, hogy azon az éjszakán erőszak is történhetett, azt azonnal a nagy cél szolgálatába állították: mindennek azért kellett megtörténnie, hogy Eszter királyné végül megmenthesse a népét, ez ad értelmet az ő és a többi lány szenvedésének. Ilyen könnyű egy teológia zárójelébe tenni emberi életeket, s ilyen ellenállást vált ki ma is egy olyan megközelítés, amely csak azt a jézusi szempontot igyekszik követni, hogy nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért.

Szabó Julianna és Zsugyel Adél az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében tartottak előadást. Julianna, a ferencvárosi gyülekezet lelkésze készülő disszertációja világába, a Példabeszédek könyvéhez hívta meg a hallgatókat. Kicsoda a bölcsesség, a „furcsa asszony”, aki a nyolcadik fejezet megszemélyesítő ábrázolásában megjelenik? Hol van az a pont, ahol ez a költői női figura bekerülhetett a késői izraeli szociális, irodalmi és teológiai miliőbe? Hogyan kerülhetett be a kanonizáció során a bibliai szövegbe ez az anyag az alapvetően férfiak által formált és irányított társadalomban? Kérdések, amelyekre nincs egyszerű válaszunk. Adél, aki valláspedagógiából készül doktorátusra, a hitoktató szempontjából közelítette meg az erőszak kérdését. Az erőszakkal a hitoktató tematikusan is foglalkozhat a görnyedt aszszony meggyógyításának története vagy a boszorkányperek révén, de talán ennél is fontosabb az oktatás szelleme. Döntő lehet, hogy a tanár hogyan reagál az erőszakra, hogyan mellőzi az erőszakos eszközöket, hogyan mélyíti el diákjai készségeit arra nézve, hogy minél biztosabb érzékkel ismerjék fel az erőszakot, s legyen bátorságuk, stratégiájuk az erőszak visszautasításához. Az erre való tudatos nevelést pedig nem lehet elég korán elkezdeni.

Cserháti Márta és e sorok írója a nyíregyházi hittanárképző tagozatot képviselte a konferencián. Márta azt a kérdést járta körül, hogy a Hóseás könyvének második fejezetében található erőszakos tartalmú metaforát milyen értelemben tarthatjuk valóban szent szövegnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a szöveg is szolgálhat a nők elleni erőszak bibliai alapjául, ha a férfi önkényesen a metafora férfialakjával azonosítja magát. Ha viszont mindenki, férfiak és nők egyaránt a próféta parázna feleségével azonosulnak, akkor vele együtt megérthetik, hogyan szenved Isten hűtlenségü(n)k miatt, de átélhetik a kapcsolat helyreállásának katarzisát is. A kilencedik előadás, A nő Dietrich Bonhoeffer világában, a mártír teológus patriarchális szemlélete és sajátos, tragikus titokkal terhes neveltetése közötti kapcsolatot kutatta, abban a reményben, hogy a látás és a szembenézés a szabadság ösvényét is segíthet megtalálni.

A beszámoló végén szólaljon meg a köszönet szava: örülök, hogy részt vehettem ebben a kivételesen érdekes és tartalmas szekciómunkában, s örülök, hogy néhány gondolatot az olvasóval is megoszthattam.

Csepregi András