evél&levél

Számomra elgondolkodtató és szomorú tény az, hogy az Evangélikus Élet 47. számának vezércikkeként a "Szégyen" című írás jelent meg, mert abban a napi pártpolitika visszhangzik csupán. A szerző ugyan igazolni próbálja magát, amikor ezt írja: "Szégyen (...), ha netán az ügyek aktuálpolitikai áthallásaitól félve egyházi emberek nem nyilvánulnak meg az egész közéletünket érintő kérdésekben."

Valóban jó volna, ha egyházunk is többször megszólalna közéletünk fontos eseményeiről. Olyan sok hamis és megtévesztő hír érkezik hozzánk a tudatos megtévesztés, félrevezetés szándékával, hogy abban nem könnyű kiigazodni. Figyeljük meg, hogy a tévében-újságban hányszor van úgy, hogy elhangzik két egymással szemben álló állítás, majd az „igazság” kiválasztását a hallgatóra-olvasóra bízzák. Nem ez a pártatlanság, hanem az, amikor bemutatják az igazságot is!

A látszólag „pártatlannak” tűnő médiapolitika manipulálni akar bennünket, mert nekünk nincs módunk utánanézni, hogy ki mondott igazat, és ki hazudik. A tudatos félrevezetők leleplezését várnánk az egyházi újságoktól, de nem egyéni, hanem testületi állásfoglalás keretében.

Visszatérve a fenti cikkre: miről is beszél az? Egy vidéki bíró döntésének helytelen, félreérthető indoklásáról, amely egy szűk körnek és nem a nyilvánosságnak készült. Az említett írás még ettől is jogosan el akar határolódni. De miről hallgat a cikk? (És ez a nagy baj!) Nem zavarja, ha nyilvánosan elhangozhat, hogy egyeseket „le kell vadászni” (gyilkosságra való bujtatott felszólítás), hogy a bíróságok antiszemiták, nőgyűlölők stb. (egy társadalmi réteg kirekesztése), hogy a legfőbb ügyészt, a Magyar Nemzeti Bank elnökét és másokat politikai okok miatt le kell váltani (káderpolitika), hogy a Központi Statisztikai Hivatal elnökét nem szakmai okok miatt menesztik (hatalommal való visszaélés) stb. Sajnos már öreg vagyok, s ezért nekem az ötvenes-hatvanas évek jutnak az eszembe, amikor használt és bevált módszer volt „közhangulatot csinálni” emberek ellen (Ordass elleni újságcikkek!) és társadalmi osztályok (kulákok) ellen, hogy utána el lehessen intézni őket…!

Írhatunk és írjunk napi politikai eseményekről is, de mérlegeljük, hogy súlyuknak és az igazságnak megfelelően foglalkozunk-e velük, nehogy a bibliai ítélet ránk is vonatkozzon: a szálkát észrevesszük, de a gerendát nem (Mt 7,4)!

Missura Tibor hozzászólása – nyilván akarata ellenére – mindazt megerősíti, amit írtam. Tiszteletben tartom politikai meggyőződését, de ennek a témához, illetve az „igazsághoz” vajmi kevés köze van.

Frenkl Róbert

Missura Tibor (Budapest)