A közelmúlt krónikája

Múlt heti lapszámunkban helyhiány miatt csak röviden tudósítottunk a Csengőd-Páhi-Kaskantyú Társult Egyházközségben 2003. november 22-én tartott kettős ünnepről. Délelőtt Csengődön a templom szentelésének negyvenedik évfordulójáért és a tetőfelújítási munkák befejezéséért, míg délután Páhin az épület külsejének megszépüléséért adtak hálát a közösség tagjai. Kis gyülekezetek nagy munkát végeztek – értékelte az alkalmakat Nagy Veronika, a társgyülekezetek lelkésze.

Múlt, jelen és jövő találkozott a két istentiszteleten, amint azt a résztvevők minden szónál ékesebben hirdették. Jelen voltak vagy levélben küldték köszöntésüket az egykori lelkészek, a gyülekezetből elszármazottak és a helyi felekezetek lelkipásztorai. Az együtt elénekelt Confirma a Krisztusba vetett hitben és szolgálatban való egységet fejezte ki. Az óvodás hittanosok verssel és furulyaszóval tettek bizonyságot hitükről, s bennük a jövő egyházának tagjai léptek az oltár elé.

Gáncs Péter püspök a meghívó igéjét választotta az igehirdetés alapjául, mintegy kifejezve ezzel az ünneplők érzéseit: „Uram, jó nekünk itt lennünk!” (Mt 17,4) Az őszinte emberi vallomás szavait azonban missziói indítássá formálta át, amelynek azok felé kell irányulnia, akik jól érzik magukat Isten nélkül is. A gyülekezet hatalmas anyagi áldozata és egyháza, Krisztusa iránt érzett elkötelezettsége ugyanis így válik eszközzé környezetünk megszólításában.

Az istentisztelet után Csengődön a művelődési házban, Páhin pedig az iskola ebédlőjében tartott szeretetvendégségen nyílt lehetőség a kötetlen beszélgetésre. Ennek szimbolikus jelentősége is volt, hiszen a hálaadás nem csupán „egyházi berkekben” folyt: a vendégek között szép számmal akadtak olyanok is, akik nem tartoznak az evangélikus gyülekezethez. A kis közösség örömében ugyanis az egész falu osztozott...

Hulej Enikő

Regionális hozzárendelés: Cseng?d–Páhi–Kaskantyúi Evangélikus Társult Egyházközség